A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

81

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából

Erdei és mezei barangolása közben a lőcsfalvi pap hébe-korba be-bekukkantott az öreg Brevák „kuckójába”, ahogy az öreg maga nevezte szőlővégi házát. Ilyenkor egy kicsit elbeszélgettek. Az öreg ritkán járt le a faluba, s mindenre kíváncsi volt, A TÖRVÉNY ami ott lenn történik. Míg a kérdezési és felelé- si művelet tartott, az öreg tűzre tette a kondért, AZ TÖRVÉNY mert tudta, hogy a papja szereti a teát, s nemcsak a teába, hanem előzőleg a torokra is öntö- gettek egy kicsit az üstön főtt szilvóriumból, s hogy az ital meg ne ártson, az öreg ügyesen kis katonákat csinált, melyek eltűntek a két ember szájában. A kis katona pedig nem volt más, mint jó házi kenyérre tett füstölt szalonna darabka.

— No, Főúr, egészségére — szólt az öreg Brevák. — De most oszt el is mondom, hogy is esett egy ilyen teázásom a törvény őrével.

— Nocsak, nocsak, hát az meg hogy is esett meg? — kíváncsiskodott a pap.

De Brevák bátyánk lassan jutott el a história elmondásához, mert azt megelőzte néhány előkészítő mozdulat, ami nem volt más, mint „vacakolás" a dohánnyal, pipával, gyufával. . . Végre a tea után és pipafüst mellett a következő históriát tudta meg a lőcsfalvi pap.

* * *

— Hát az úgy vótt, Főúr — kezdte végre Brevák atyus —, hogy az ilyen magányos ember néha a törvény erre járó őreit, csendőrt, fináncot, miegymást beinvitálja egy kis teára, falatozásra, nem gondolván a következményekre.

— Talán csak nem ütközött össze a törvénnyel ebben a vadonban? — kérdi a pap.

— De biz’ a — erősítette meg az öreg. — Hát éppeg kiérett az őszi szilvaszedés után csinált szilvóriumom. A főfmánc volt a vendégem. Megkínáltam vele. Nagyon dicsérte.

— Dehát hol veszi kend az ilyen finomságokat? — kérdi tűlem.

— Vette a csuda — dicsekedtem el magam —, saját főzésem a kis üstön. No, igyék még egyet!

i