A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

61 biztosít bennünket, hogy bár tövises úton, de győzelemre vezet; ja­vunkra fordít mindent, csak legyünk hozzá hűek, szeressük őt; higy- gyünk benne, és megadja az örök életet. Sajnos, sok keresztényben gyenge a hit, és ezért kitér az élet terheinek becsületes vállalása elől. Mikor Jézus felviszi a hegyre három tanítványát, Pétert, Jaka­bot és Jánost, hogy megmutassa nekik dicsőségét, azért teszi, hogy megerősítse hitüket, hogy amikor jön a megpróbáltatás, a kísértés órája, erősek legyenek, meg ne inogjanak. Tudjuk, hogy Péter mégis elárulta Mesterét. De nem értelemmel és akarattal, hanem félelemből, mintegy megszédülve, önmagáról megfeledkezve, hirtelen zavarban. De aztán térdre esett, őszintén bánta, amit tett, odaadó szeretettel és a vértanúság hősies vállalásával tett bizonyságot hite mellett. Színeváltozásában Urunk nemcsak messiási küldetését nyilvánította ki, nemcsak az Atya tett róla tanúságot; Mózes és a próféta eljövendő szen- szenvedéséről is beszéltek. Mindez azért, hogy hi­tükben erősek legyenek. Hogy amikor az Olajfák hegyén vért izzadni látják majd Üdvözítőnket, ne inogjon meg iránta való hűségük. A hit, mely Isten szavának elfogadását jelenti, a mi esetünkben Jézus elfo­gadását jelenti, a Jézusban való hitet. Ő az Isten Fia, az Isten Igéje, alapja a mi Istennel való szövetségünknek. Aki Jézusban hisz, és meg­kérésztelkedik, és ezáltal elfogadja őt Mesterének és Megváltójának, az üdvözül; az Istennel Jézusban benső szövetségre lép, tagjává lesz Isten családjának, Jézus titokzatos Testének, az Egyháznak. Az ilyen ember újjászületik a Szentlélekben. Ez a hit ad erőt, hogy a keresz­tet vállalni tudjuk, és kitartsunk Isten szolgálatában mindaddig, amíg ebből az életből ki nem szólít bennünket. Március 2 - NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA „GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET” A szentmise olvasmányai: Kiv l-8a.l 3-15: Isten így nyilvánítja ki nevét Mózesnek: ,Aki Van küldött engem hozzátok.” lKor 10,1-6.10-12: Mózes és a pusztában vándorló nép sorsa legyen intő példa számunkra. Lk 13,1-9: ,JIa meg nem tértek, mindnyájan elvesztek!” Nagyon gyakran az emberek a betegségben, természeti csapás­ban Isten büntetését látják. Mintha azok, akiket e csapások érnek, bűnösebbek lennének, mint mások, akiket a csapások elkerülnek. Igaz, Isten megengedése nélkül hajunk szála sem görbülhet meg. Isten adja

Next

/
Thumbnails
Contents