A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
60 Február 23 - NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA „AZ IGAZ HITBŐL ÉL” A szentmise olvasmányai: Tér 15,5—12.17—18: Ábrahám hitt az Istennek, Isten pedig szövetséget kötött vele, és megígérte neki minden áldását. Fii 3,17-4,1: Krisztus átalakítja gyarló testünket, és saját megdicsőült testéhez teszi hasonlóvá. Lk 9,28b-36: Urunk színeváltozásakor megmutatkozott isteni dicsősége. A nagyböjti idő szembeállít bennünket a kereszttel. És ez a kereszt nemcsak Jézus keresztjét jelenti, de jelenti az élet nehézségeit, bizonytalanságait, kétségeit. A holnap titokzatossága fátyolt borít szemünkre. Mit hoz a holnap? Miként alakul majd életünk? Mi lesz még velünk? Mikor e sorokat írom, Kolumbiában egy vulkán kitörése következtében húszezernél több ember tűnt el az élők sorából. Nem egy emberrel találkoztam, akinek nyugtalanok az éjszakái: fél az atomháborútól. Kennedy elnök azt a felvilágosítást kapta, hogy egy bekövetkező háború legkevesebb háromszázmillió ember életét követelné. A második világháborúnak ötvenmillió áldozata volt. Vajon mit hoz a jövő a te, az én életemben, nemzetünk s az emberiség életében? Az első olvasmányban azt látjuk, hogy Ábrahámot is a jövő izgatta. Nem volt fia. Isten ennek ellenére arról biztosította, hogy számtalan utóda lesz. Emberileg szólva ez lehetetlennek látszott. És Ábrahám mégis hitt az Úr szavának. ,,.Remény ellen is reménykedett.” Isten szava szent. És bár nem tudta, hogyan történik majd meg, mégis igaznak tartotta, amit az Isten mondott neki. Hitt Istennek. Mert ez a hit: elfogadni, valónak tartani azt, amit az ember nem lát; elfogadni azt, mert Isten mondotta. Ez a hit Ábrahám számára megigazulást jelentett. Vagyis méltóvá lett arra, hogy Isten szövetségre lépjen vele. Isten magához emelte, szinte szerződéses, társas viszonyba lépett vele. E szövetség áldozata Ábrahám korában nem volt ismeretlen. A kettévágott állatok azt jelentették, hogy hasonló legyen a sorsa annak, aki nem tartja meg a szövetséget. A tűzoszlop pedig azt jelentette, hogy Isten jelenlétével pecsételte meg a szövetséget. A keresztségben mi is szövetségre léptünk Istennel. Szüléink nevünkben és saját nevükben, később pedig mi magunk is, amikor tudatosan lettünk keresztények, vállaltuk ezt a szövetséget. Keresztségünknek ez utóbbi, tudatos vállalását nevezzük a Szentlélekben való megkeresztelkedésnek. Ez azt jelenti, hogy mi is ellene mondunk a Sátánnak és kísértéseinek, tanú- vallomást teszünk a hitünk mellett, vállaljuk a keresztet. Isten viszont
