A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

58

Bóday Jenő

VAŐARMAPI GOMDOLATOk:

Február 16 - NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

„URADAT, ISTENEDET IMÁDJAD,

ÉS CSAK NEKI SZOLGÁLJ!”

A szentmise olvasmányai:

MTörv 26,4-10: A választott nép hitvallása és imádsága az Úr előtt.

Rám 10,8-13: Aki Krisztusban hisz, megváltja hitét; a hit örök életet szerez.

Lk 4,1-13: Jézus Szentlélekkel eltelve a pusztába ment, és ott a Sátán megkísértette.

Vándorok vagyunk valamennyien. Ez a század valóban a népek vándorlásának kora. Nyugtalanság, félelem, üldöztetés sok emberkezébe vándorbotot adott. Mások új lehetőségek reményében új otthont akarnak maguknak biztosítani, új hazát keresnek. Mindenki szeretne megnyugodni, igazi otthonra találni, ahol félelem, rettegés nélkül tud élni, békében és boldogan.

Akiknek ez sikerült, azokat kötelezi a hála, hogy végre nyugvópontra jutottak. Akiknek pedig még tovább kell ezért küzdeniök, azoknak hittel és bizalommal kell az egek Urához fordulniok. Bármilyenek legyenek is a külső körülmények, a lélek békéjét és nyugalmát az ember csak Istenben tudja megtalálni.

Vajon gondolunk-e mi arra, hogy müyen szerencsések is vagyunk, valóban Isten kegyeltjei, hogy nekünk megadatott megismerni Jézust, és hinni benne? „Ha száddal vallód, hogy Jézus az Úr — mondja az apostol —, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szóbeli megvallás az üdvösségre szolgál.” Ez az a biztos alap, amely mindenütt és minden körülmények között biztonságot ad. A vándorlásban is nyugalmat. Megingathatatlan alapja ez az életnek. Akit Isten erre elvezetett, nem tud eléggé hálát adni érte.

A mai evangélium arra figyelmeztet bennünket, hogy ez a drága kincsünk, a hitünk, és annak megvallása veszélynek van kitéve. Még a legjámborabb, a legbuzgóbb, a legönmegtagadottabb lélek sem mentes a kísértéstől. Jézus megengedte, hogy a Sátán megkísértse, hogy példájával tanítson és bátorítson minket.

„Ha ti, keresztények, Isten népe vagytok — halljuk a szemrehányást sokszor —, miért tűritek a szociális igazságtalanságot, a nyo-