A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
568 Teleki Béla A KERESZTÉNY CSALÁD TEOLÓGIAI ALAPJAI - III. Érdemes röviden kitérni Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, a II. vatikáni zsinat és II. János Pál egy-két jellemző tételére a keresztény családról. Szent Ágoston nézetei erősen befolyásolták az egész középkor felfogását a családról, házasságról és szexualitásról. Ágoston hippói püspök (354—430) élesen szembehelyezkedett a Görög Atyákkal, akik közül sokan a bűn eredményeként könyvelték el a házasságot. Velük szemben végérvényesen kimondotta mint egyházi tanítást, hogy a család és a házasság kezdettől fogva Isten terve szerinti, azaz az Isten műve. Igaz, ő sem volt képes megbirkózni a „korszellemmel'', amely szerint a házastársak viszonyát vétek is kíséri az érzéki vágy jelenléte miatt. Lehetőnek tartja tehát, hogy a nagy szexuális gyönyör miatt a házastársak egyesülése bocsánatos bűn, ezért, szerinte, mindig gyermeknemzésre irányuljon. Szerencsére ez a nézet nem jutott el a középkori házastársak tudatáig, mert csak a teológusok irataiban vitatták, de nem tették azt prédikáció tárgyává, sőt a penitenciák könyveiben sem nyer említést. Ágoston tisztázta továbbá azt a tételt, hogy a házastársak erkölcsileg elkötelezettek egymásnak. Ő hangsúlyozta ki a szülők és gyermekek közötti kapcsolat fontos szerepét. Ő mutatott rá a házasság szentségi jelentőségére,és Pált követve kifejti, hogy a férj és feleség szeretete Krisztus és az egyház kapcsolatát jelképezi. Aquinói Szent Tamás (1226—1274) a másik jelentős teológus a család kérdéseiben. Ő határozta meg a családot mint társadalmat, ahol az alá- és fölérendeltség a rend követelménye. Kell, hogy legyen a családnak is elöljárója, aki intézi a közösség javát. Eszerint a férj kiváltságos szerepe megfelelne Isten tervének azért, hogy „a rend szépsége jobban kitűnjön az emberek közöt''. A feleség alárendelt helyzetét a bűnbeesés következményének mondja. Kifejezetten tanítja azonban, hogy „a feleség teljesen egyenrangú férjével a házasságban, a férj csak a ház rendjében feje feleségének”. Ebben az értelemben a férj semmisnek mondhatja felesége fogadalmát, fiai és leányai fölött is az apa rendelkezik. Szent Tamás szól ,,a legnagyobb barátságról a férj és feleség között". Egyik érve a többnejűség ellen éppen az, hogy ilyen esetben „a feleség barátsága férjéhez nem szabad, hanem inkább szolgai”. A zsinati okmányok is részletesen foglalkoznak a házassággal és a családdal. Az Egyház a mai világban c. konstitúció külön fejezetet szentel a kérdésnek. Hangsúlyozza, hogy az emberi és keresztény társadalom sorsa és jóléte függ a család helyzetétől, „méltóságát és kivételes szent értékét óvni és növelni kell" (47). A házasság szerzője Isten. Lényege az „élet- és szeretetközösség", amit Isten törvényei szabályoznak és a „házassági szeretetszövetség" hoz létre. A családtagok egymást segítik, támogatják, teljes hűségben és felbonthatatlan egységben, így az igazi házastársi szerelem „az istenszeretet megnyilatkozása". Külön szent
