A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

569

séggel „szenteli fel" a hitveseket az Úr házastársi és családi feladataik teljesítésére. A családtagok kölcsönösen megszentelik egymást, együttesen megdicsőítik Istent. A szülők pedig gondoskodnak gyermekeik vallásos neveléséről (48).

A hitvesi szerelmet „Krisztus Urunk jósága a szeretet és a kegyelem külön ajándékával nemesítette meg, tette tökéletesebbé és emelte magasabb létrendbe". Ez fejeződik ki a házassági tettben. „A bizalmas és tiszta házastársi egyesülés cselekményei tehát igen tiszteletreméltó erkölcsi értékek". A férfi és a nő mint „egyenlő társak” ápolják magukban, és imádkozzanak „rendíthetetlen szeretetért, nagylelkűségért és áldozatosságért". Tűnjenek ki a keresztény házastársak „harmonikus szerelmükkel és és gyermekeik gondos nevelésével” (49). A házastársak egyik sajátos küldetését „az emberi élet továbbadásában és felnevelésében kell látnunk" . Ebben a „teremtő Isten munkatársai". „Megdicsőítik a Teremtőt és a tökéletesség felé haladnak, amikor nagylelkűen, emberi és keresztény felelősségtől áthatva teljesítik az életadás feladatát" (50).

Az okmány a magzatelhajtást „szégyenletes bűntettnek" nevezi, mert ellenkezik az Isten törvényével, amikor kioltja az emberi életet (51).

A tudósokat sarkallja a dekrétum, hogy kutassanak olyan születésszabályozási módok után, amelyek erkölcsileg kifogástalanok (52).

Végül a keresztény család a zsinati tanítás értelmében „a nagylelkű és fáradhatatlan szeretet iskolája" (LG 40), a „társadalmi erények gyakorlótere" és „a hit közvetítője" (GE 3).

II. János Pál pápa Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításában tolmácsolja és összegezi az 1980-as püspöki szinódus tanítását a családról.

Az ember, hangsúlyozza a pápa, az Isten képmása, akit az Úr szeretetből szólított életre és szeretetre rendelt. Ez valósul meg sajátságos módon „a házastársi szeretetszövetségben", ami a férfi és a nő bensőséges élet- és szeretetközös- sége (11). „Szeretetük köteléke annak a szövetségnek lesz képe és jele, amely Istent és az Ő népét kapcsolja egybe" (12). „A házastársak tehát állandóan emlékeztetik az Egyházat arra, ami a kereszten végbement; egymás és gyermekeik számára az üdvösség tanúi lesznek, melynek részesévé a szentség teszi őket" (13). Kapcsolatuk „alkalmas arra a lehető legnagyobb ajándékozásra, amellyel Isten munkatársai lesznek egy új emberi élet adományozásában". Gyermekeik számára a szülők „az Isten szeretetének látható jelei" (14). „A házastársi közösség, az apaság és anyaság, a gyermeki és testvéri kapcsolat révén minden ember bekapcsolódik az emberiség családjába és Isten családjába, amely az Egyház" (15).

Hangsúlyozza a Szentatya, a szinódusi atyákkal egyetemben, hogy az Egyház „a házastársak tanítója és édesanyja". Mint tanító az isteni törvényt tárja