A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

567

len utódaikat, de már a második században így kezdték hívni a keresztény közösség vezetőit, a püspököket és presbitereket. Ennek az volt az oka, hogy a papi elnevezés mindig áldozattal volt összekapcsolva, az Ószövetség idejében a jeruzsáiemi templomban végzett áldozattal. A keresztény papság meg akarta magát különböztetni ettől a papságtól, s ezért csak akkor kezdtek el papságról beszélni, amikor a jeruzsáiemi templom és annak áldozata már nem létezett. Ezzel egyidőben a keresztények tudatára ébredtek, hogy az Eucharisztia az Újszövetség áldozata, Krisztus keresztáldozatának megjelenítése. Ezért azokat, akik az eucharisztikus ünneplést vezették, és a szertartást végezték, tehát az apostoli szolgákat elkezdték papoknak hívni. Ez tehát a szolgálati papi szerep az Egyházban: fölszentelésük mint a közösség vezetőit fölhatalmazza őket, hogy a liturgiát vezessék, és a híveket abba tevékenyen bekapcsolják.

(Folytatjuk.)

Tűz Tamás

KÉSŐ KARÁCSONYOK

Kezdetben voltak már a végső dolgok, alfa és ómega már összeért,

Jézuska lába szalmaszálba botlott, gyermekszeme meglátta már a vért, amely Heródes késeiről csörgött.

Az első karácsonyon is csikasz farkasok bújták már az erdőt-bokrot s az elveszettnek nem termett vigasz.

De volt Messiás, betlehemi csillag, várták a szabadító hírnököt, volt báránybégetés és szénaillat,

Mária szeme fényben tündökölt, így van ma is késő karácsonyunkon: lobogó gyertyák és kemény padok, ha zúg a szél is kint s akármi súly nyom, én akkor is aranykort álmodok.

Amikor 20 éves voltam, kezdtem kételkedni Istenben. 30 éves koromban tagadtam, 40 éves koromban érvekkel támadtam. Ma ott térdelek a karácsonyi jászol előtt, amelyben a világ legnagyobb Igazsága született. (Huysmans)