A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
566 nekünk példát, amikor a Jeruzsálemi hívek számára gyűjtött. Az apostoli munka magában foglalja az imádság apostolságát, az imaapostol- ságot is, amikor szentséglátogatás alkalmával vagy szobám csendjében könyörgök az Úrhoz híveimért. A szenvedés apostolságáról sem szabad megfeledkeznünk. Mindnyájan részt kaptunk ebből, akár betegség, akár öregkor, akár lelki szenvedések, sikertelenségek formájában. Ettől egyikünk sem menekülhet meg, és ez is beletartozik az apostoli szolgálatba. A papi szolgálat gyökerénél megtaláljuk végül a presbiternek és a püspöknek az alakját is, akikre egy-egy helyi egyház vezetése volt rábízva. Vagyis az egyházi közösségek felépítése volt a feladatuk. Itt jutunk el végre a pap eucharisztikus szerepéhez. Az apostoli szolgálat arra kötelezi a papot, hogy a közösséget vezesse, táplálja, és főképpen rávezesse a híveket keresztény hivatásuknak, egzisztenciális papságuknak megélésére és gyakorlására. Hogy ezt megtehessék, hogy keresztény életáldozatukat a húsvéti titokba kapcsolhassák, hogy ezt a húsvéti misztériumot szentségi módon megéljék, ezért van az Eucharisz- tia, és ezért van a pap, aki ezt számunkra lehetővé teszi. De mielőtt az Eucharisztia ünneplésére sor kerülne, a papnak sokféle pasztorális és apostoli munkával kell híveit a csúcsra fölvezetnie, hogy ott a húsvéti misztériumba kapcsolódjanak. Kétségtelen, hogy az Eucharisztia a forrása, központja és csúcspontja az egész papi, apostoli szolgálatnak, és ezért mondhatjuk, hogy tényleg a papi életnek a szíve. De ez még nem minden. Nem szabad papi szolgálatunkat leszűkíteni csupán kultikus cselekményekre, mintha a papnak más dolga nem lenne, mint azt a félórás szentmisét vasárnap vagy naponta is elmondani. Talán ebből jobban megértjük a hívek papsága és a felszentelt papság közötti különbséget is. Minden megkereszteltnek, beleértve a papot is, kötelessége az egzisztenciális papságot gyakorolni, életét áldozatként Krisztus húsvéti titkának megújulásában, az Eucharisz- tiában az Atyának odaadni. Lényegében ez elsőbbrendű, mint a papi szolgálat. Viszont a papi szolgálatra való kiválasztás arra szolgál, azért vagyunk meghíva pásztoroknak és apostoloknak, hogy a hívő néppel, Isten népével szemben állva (vis-a-vis), mint pásztorok egybegyűjtsük őket az eucharisztikus oltár körül, és lehetővé tegyük számukra az Eucharisztia húsvéti titkának ünneplését. A papnak mint Apostoli Szolgának a kifejezett „papi" szerepe abban áll, hogy bemutatja a liturgikus, szentségi áldozatot. Azért nevezzük „papnak", mert áldozatot mutat be rituális módon. Az első évszázadban még nem nevezték papnak az apostolokat, sem közvet
