A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
564 Miklósházy Attila AZ EGÉSZ EGYHÁZ NYILVÁNOS ISTENTISZTELETE - III. Az apostoli szolgálatnak egyik forrása a pásztori hivatal. Ószövetségi és újszövetségi szövegekben a Jó Pásztor szerepe szépen kirajzolódik. Az ő feladata a nyájat terelni, vezetni, etetni, mindenféle veszélytől megóvni. — Egy másik forrás a diakónusnak, a szolgának a képe. A szolga a mester szolgálatára van hivatva. Nem úr, hanem szolga, és mindig az úr nevében végzi munkáját. A szolga nem követel magának különféle előjogokat, hanem azért él, hogy másoknak éljen. — Azután ott van a sziklának a képe is. Nemcsak Péterre, hanem a többi apostolra is vonatkozik, hogy ők az Egyház szilárd alapkövei, tartó oszlopai, akikre lehet építeni, akiktől erősítést, bátorítást kaphatunk. Van az apostoli szolgálatnak még egy jellegzetessége, amelyik fontosabb talán az összes többinél, mégpedig az, hogy az apostolok először tanítványai voltak az Úr Jézusnak. A tanítványok közül választotta ki az Úr Jézus a tizenkét apostolt. Tehát ahhoz, hogy valaki apostol lehessen, szükséges, hogy először tanítvány legyen. Tanítványnak lenni pedig azt jelenti, hogy valaki közel van a Mesterhez, a Mester lábánál ül, és úgy lesi minden szavát. Vele van éjjel-nappal, még a gondolatát is ellesi, és hallgatja szívének dobogását. Az Úr Jézushoz való személyes közelség képesíti arra, hogy apostol lehessen, és így magát az Urat képviselje mások felé. Ez a bensőséges baráti szeretet a Mester iránt jellemzi a tanítványt. Ezektől aztán az Úr megkíván olyan dolgokat is, amit a többiektől nem akar megkívánni, pl. azt, hogy kövessék őt szegényen és engedelmesen, elhagyva családjukat, vagy még azt is, hogy kövessék Őt a keresztre is. Hangsúlyozzuk tehát, hogy ez az apostoli szolgálat, ami a papi rendnek a lényege, a tanítvány és a Mester közötti viszonyon alapul. Azt is megfigyelhetjük, hogy a hívás, amely minket erre a szolgálatra hív, elsősorban Krisztus személyes szolgálatára hív, mielőtt a nyáj szolgálatára rendelne. A papoknak tehát mindenekelőtt tanítványoknak kell lenniök, a Mester lábainál kell időzniök, és Vele egészen közeli kapcsolatba kell kerülniük, hogy azután Őt képviselhessék a nyáj felé. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert manapság sokan olyan irányokat hangoztatnak, hogy a pap elsősorban a közösséget képviseli, és csak közvetve Krisztust. Vagyis a közösség választja ki őket, a közösséghez van elsődleges kötöttségük, és mivel a közösséghez vannak rendelve, és a közösség Krisztus közössége, ezért közvetve Krisztust is
