A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-12-01 / 12. szám

559

vezetése alatt, mely szépen virágzik. Melbourne-ben Mannix érsek jóvoltából a magyar katolikusok hatalmas, történelmi értékű épülethez jutottak, mely 1956 után ifjúsági kollégium volt, majd ez lett a „Regnum Marianum” magyar katolikus egyházközség összes szervezeteinek otthona és a melbourne-i Magyar Iskola és Magyar Intézet székháza. Itt tartják már 1958 óta a magyar húsvéti búcsút szabadtéri misével, melyen átlag 3-4000 magyar szokott résztvenni.

Az ausztráliai magyarság életének fénypontja volt Mindszenty bíboros prímás hosszabb látogatása 1974-ben, és a legkitartóbb, leghívebb magyarok ma is az ő szellemét ápolják ezen az idegen földön.

Pogány István

AZ ÖREGSÉG KÍSÉRTÉSEI

Nagy tévedés azt gondolni, hogy az öregedő vagy öreg embernek ne volnának kísértései. Persze a sex szempontjából rendesen elmaradnak, de ez nem jelenti, hogy „itt a béke és a nyugalom”. Semmiképp sem! Neki is vannak kísértései, szenvedései és önmegtagadásai. Csak éppen újak, és azért könnyen okoznak észrevétlenül nagy bajt.

Ha - méltán - leáll vagy csökken a munka, könnyen az „elpi- henés” lesz úrrá minden vonalon. Semmi kétség, fizikai és lelki erőink egyaránt hanyatlónak. De a krisztusi elhi- vatás megmarad! Önmagunk iránt a figyelem sokszor gyengül, az ellenőrzés lazul - míg mások irányában esetleg növekszik . . . Ezek nem jó irányjelzők az öregedő ember számára. Inkább figyelnie és igaz szeretettel vállalnia kell mindazt, ami sajátos helyzetével jár.

Egyik az, hogy Istennel való érintkezése megváltozik. Az imában tehetetlenné, inaktívvá válhatik, ami elősegítheti a passzív imát. Ezt nem szabad megvetnie, sőt tisztelnie és értékelnie kell. Nem kevésbé jó fajtája az imának, sőt talán sokkal jobb, ha hü marad benne. A lélek sötét éjszakája is kijuthat neki, nemcsak az érzékeké

(ami nagyon is kézenfekvő az ő korában), hanem a szellemé is. Ráeszmélni, elfogadni, gyakorolni - minden nyugtalanság nélkül. A régi utáni nosztalgiának nincs semmi értelme, és hiába is igyekszik azt visszaszerezni.

Egy másik dolog, ami nem ízlik: hogy felismert öregedését el is fogadja. Következésképpen a tevékenységet, a felelősséget, a „hatalmat” át kell adnia másoknak. Karikatúrává válik, sőt kárt okoz, ha legénykedik, fogyatékosságait nem veszi tudomásul, és ragaszkodik a hatalomhoz. ízlik vagy nem ízlik - ez az ő önmegtagadása és áldozata.

Ha azután a hatalmat leadja, akkor sokfelé újabb kereszt bukkanhat fel a látóhatáron. Lehet, hogy félretolják. Neki magának és Isten Országának is hasznára van ez. Vagy ellenkezőleg, mindenki „nemecsekjévé” teszik, nem számolva azzal, mi mindenre nem képes már. Hát csak vállalja. Ha megy, annál jobb. Annak a jele, hogy Isten meghosszabbítja szolgálatát. Ha meg tárgyilag nem megy a dolog, az úgyis kitűnik hamarosan.

Nem respektálják, semmibe veszik, „nem fontos személynek” számít. Ha nem ízlik, kérdezze meg önmagát őszintén: „ Valójában fontos vagyok-e