A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

52

MISSZIÓS: . . . valamennyi szemlélődő közösség imdsággal áthatott szolidaritásáért a missziókkal.

Az imádság és a munka örök kettősségéről van szó, és ezek egymást kiegészítő jellegéről az anyaszentegyházban. All. vatikáni zsinat az „Ad gentes" című konstitúciójában annak a vágyának ad kifejezést, hogy legyenek ott a szerzetesközösségek lehetőleg minden területen, a szemlélődő imádságos közösségek is. Mert tanúságtevő jellegük van ott. Imádságos életükkel, csendjükkel, hallgatásukkal azt bizonyítják, milyen fölséges, milyen nagy, milyen jó az Isten, s hogy milyen közel juthat az ember Krisztushoz. Rég tudott igazság ez, de újra meg újra alá kell húzni, főleg a munka, az aktivitás lázában szenvedő modern korban.

II. János Pál pápa kanadai útján meglátogatott egy szemlélődő, zárt, szigorú kolostort, s azt mondotta a nővéreknek: az Egyház úgy látja a ti helyeteket Krisztus titokzatos testében, mint aminek ott igen lényeges szerepe van.

Az Egyház kibontakozása során, főleg az új egyházak esetében, a tanúságtétel által lesz az evangéliumi működés teljes érvényű.

Hogyan tesznek tanúságot apostoli jellegükről ezek a zárt, csendes közösségek, az imádságos, a kontemplativ szerzetesek? Már az imádságuk is apostoli jellegű. Jézussal imádkoznak: jöjjön el a Te országod. Jézussal imádkoznak az Ország eljövetele hivatásos munkásaiért, s azért, hogy az Úr küldjön munkásokat az ő aratásába. Nagyon sokszor élénk tudatában vannak ezek a szerzetesek a misszió fontosságának, gondoljunk csak Kis Szent Terézre. A nagyon aktív, a teljes bevetéssel dolgozó missziós atyák az imahátteret, a támogatást a kontemplativ imádságos közösségektől várják.

Kanadai útján a Szentatya rámutatott egy másik fontos igazságra, amikor betegekkel, szenvedőkkel, elesett emberekkel találkozott: Ne legyen szenvedésük hiábavaló szenvedés, keserű szenvedés. Legyen apostoli. Fektessék ezt az óriási kegyelmi tőkét Isten országának előmozdításába. Tudatosítsák magukban a szenvedő hívők, hogy szenvedésük értékes. Csodálatos közbenjáró ereje lehet az apostoli munkában dolgozó papok, szerzetesek javára. Az Istennek élő, érte szenvedő, benne elmerült, csendes, imádságos élet bizonyságot tesz mindenütt az Isten mindenekfölötti nagyságáról.

A nagy keleti vallások sokszor azzal vádolnak minket, nyugati keresztényeket, hogy tele vagyunk aktivitással, nincsen bennünk kellő elmélyedés. Ha aztán meglátják az imádságos csendben Istenbe merült emberek életét, rájönnek arra, hogy él a kereszténységben is a tel