A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

53

jesen Istennek átadott, Isten előtt meghódoló, Isten nagyságát magasztaló lelkűiét, főleg a kontemplativ szerzetesek életében.

Apostoli jellegű továbbá a szemlélődő szerzetesek Istenbe merült imádságos élete olyan szempontból is, hogy könnyen találkozhatnak ezen a vonalon — az Isten előtt való teljes meghódolás, a neki szolgáló vonalon — a régi nagy kultúrák mai szent embereivel, imádságos szerzeteseivel, s azoknak régi gyakorlataival. Kölcsönösen ösztönözhetik egymást, tanulhatnak egymástól. És az emberek megtanulhatják a leglényegesebbet: hogy a szemlélődő keresztény és a régi nagy keleti vallásokban Istent kereső, imádságos, szent emberek voltaképpen mind az egy Istent keresik, az ő munkatársai akarnak lenni a világ javára példaadásukkal, imádságukkal, szenvedéseikkel, közbenjárásukkal.

De egészen közvetlen, sugárzóan apostoli hatása is van a szemlélődő szerzetesek életének, amikor megnyitják szerzetesházuk kapuját lelki nap, lelkigyakorlat tartására érdeklődő laikusoknak, megengedik, hogy bekapcsolódjanak imádságos életük ritmusába. A közös imádság és csend, a csendben végzett odaadó kézimunka idején a laikusok valamit magukba szívnak abból a lelkületből, amely élteti a szem- lélődőket. A nagy Isten alázatos, csendes, imádságos szolgálatát ezáltal jobban becsülik,és elviszik ennek az üdítő, lélekemelő találkozásnak az eredményét aktív apostoli életükbe is.

Sokan akadnak az emberek között — és elsősorban a fiatalok soraiban —, akiknek lelke mélyén él a vágy a bensőségesebb imaélet, a szemlélődés csendje és az Isten előtti teljes meghajlás iránt. Sokan megállnak a szerzetesközösségek házaiban, s keresik ezeket a lelki értékeket.

„Ti tanúságot tesztek, amikor saját életetek igaz voltában, annak átvilágító, átsugárzó jellegével ezeknek a keresőknek megmutatjátok az Istent. Mert Istenben lettetek ti is egészen szabadok, függetle-