A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
526 nincs. Nem járulékos jelenség az Egyház életében, hanem hozzátartozik szervezetéhez, állandó, alkotmányos lényegéhez. Ez a különleges szolgálat teszi az Egyházat hierarchikus szervezetté. Van tehát az Egyházban egy olyan Istentől kiválasztott és meghívott csoport, amelyik vezetői hivatalra van kijelölve. Ennek a csoportnak, ennek a szolgálatnak a lényegét nem tudjuk teljesen megérteni, ha csupán a tridenti zsinat szövegeire támaszkodunk, amelyek leszűkített módon nézik a felszentelt papi rendet. Vissza kell tehát mennünk az első ezer év hagyományához és a liturgikus gyökerekhez. A második évezredben ugyanis, megint különböző okok folytán, a papság fogalma eléggé leszűkült majdnem kizárólag az Eucharisztiához való kapcsolatra, vagyis a konszekrá/ásra. Ebből következett aztán az az egyoldalú felfogás, amelyik a papság szerepét csupán kultikus cselekmények elvégzésében látta, tevékenységét pedig a szentélyre és a konszekrá- lásra korlátozta. Az egyházi rend azonban ennéI több. Eredetét az Apostoli Kollégiumban kell keresnünk. Helyesebb lenne talán azt mondani, hogy amit mi papi rendnek nevezünk, az tulajdonképpen nem más, mint apostoli szolgálat, vagyis az a szolgálat, amit Krisztus az apostolokra bízott, és amit ők továbbadtak kiválasztott személyeknek a kézföltétel és az ún. epikletikus ima keretében. Tehát a papság szentsége az Apostoli Kollégiumra vezetődik vissza, és ennek a fölszentelt egyházi rendnek az a feldata, hogy az apostoli szolgálatot tovább folytassa. Az Apostoli Kollégium pedig azt a megbízatást kapta Krisztustól, hogy az Isten országát terjessze, az Isten igéjét hirdesse, helyi egyházi közösségeket hozzon létre, és így építse az Egyházat a földkerekség minden részén és a világ végezetéig. Amikor tehát a papi hivatalt szemléljük, és annak eredetét keressük a Szentírásban, akkor nem elégséges csupán arra a szövegre utalni, amit az Úr Jézus az Utolsó Vacsorán mondott: „Tegyétek ezt az én emlékezetemre!" Sokkal bővebb, gazdagabb forrást találunk ennek az apostoli szolgálatnak a kezdetén. Legközelebb ezeket a gyökereket vizsgáljuk me9- (Folytatjuk.) (Folytatás az 520. oldalról) 3. Protokanonikus könyvek. 4. A Prédikátor könyvének ezek a kezdő szavai, a világi dolgoknak Istenhez s a jövő élethez képest való értéktelenségét hangsúlyozza. 5. Pap az, aki hivatásszerűen áldozatot mutat be. A Krisztus áldozatának megújításával, a szentségekkel . . . kapcsolatos eltérő hit miatt a katolikus lelkészek egyben papok is, míg a protestáns hit jegyében ez nem mondható el a protestáns lelkészekről.
