A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
527 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Már jó pár esztendeje plébánoskodott Lőcsfalván a pap. Egyik júniusi vasárnap nagy izgalom fogta el a falu apraját-nagyját. Mindenki csak Aczél Jóskáról beszélt, aki megírta, hogy sokévi távoliét után most végre hazatér látogatóba. Igaz, apja, anyja ACZÉL JÓSKA már a temetőben nyugodtak, már csak a sírjukat látogathatta meg. Sem fiú-, sem leány testvére nem HAZATÉRÉSE volt. Csak az öreg nagymama élt még kicsiny házában. Az is csak sírt és sírt a nagy örömtől, hogy unokája, a Józsika, most végre hazajön. Mindenki szerette a faluban az öreg Aczél nénit. Tőle tudta meg a plébános is a nagy hírt. A pap nagyon csodálkozott a falut fojtogató nagy izgalomáradaton. Igaz, Aczél József csak egyszerű gépészember volt, aki jelenleg egy pestvidéki acélüzemben dolgozott. Ki lehet ez az ember, hogy hazatérése ilyen izgalmat váltott ki a faluban? * * * Az izgalom mögött a múltból a következő tényeket gyűjtötte össze a plébános: A nagyanyó mondta el. Mikor Józsika elvégezte a hatéves elemi iskolát, így szólt szüleihez: Édesanyám, én elmegyek Egerszegibe, hogy mesterséget tanuljak. Apja-anyja próbálta lebeszélni a tervről. Egyetlen fiú volt. Mi lesz velük, ha megöregszenek, és elvesztik egyetlen támaszukat? Mondták, hogy mesterséget itt is tanulhat. Ott van az apátság, mindig híres gépészük volt a majorban. A pap is majd közbenjár érte. De hiába volt minden könyörgés, a fiú makacsul csak azt hajtogatta:- Ne búsuljanak, visszagyüvök én, oszt jó dóguk lesz maguknak is! * * * Jóska hát elment. Nem messzire, csupán húsz kilométerre a falutól, de sem apja, sem anyja, sem a falu többet nem hallott róla. Mikor a jelenlegi pap elődjénél járt Jóska anyja, hogy segítene neki valami hírt szerezni eltűnt fiukról, a pap csak annyit tudott meg róla, hogy Egerszegiben kitanulta a kovácsmesterséget, felszabadult, és felment Pestre szerencsét próbálni.
