A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
512 összefoglaltuk az eddig tanultakat, és kikérdeztem a gyerekeket. Lelkesen válaszoltak, öröm volt számukra, hogy hitükről így is tanúságot tehettek. Ezután két házasságkötés volt privát formában. Este sokan jöttek gyónni, ezért később kezdtük a missziót. Szombat este volt, majdnem az egész falu megjelent, így megpróbáltam egyszerű módon összefoglalni hitünk alapigazságait: mindannyiunk személyes hivatása és kötelessége, hogy ki-ki hozzájáruljon hitünk fejlesztéséhez, közösségünk megtartásához, mert az Egyház csak így képes továbbélni körünkben. A szentmisében újból a keresztény közösségről beszéltem, s idéztem az Úr Jézus kívánságát, hogy mindnyájan egyek legyünk szeretetben. A szentmise után még sokan jöttek gyónni. Vasárnap az ünnepi szentmise volt a misszió koronája. Nemcsak a faluból, hanem a környékből is sokan jöttek, hogy együtt ünnepelhessék a rokon gyerekek első szentáldozását és bérmálkozását. Az ünnepi mise előtt még egy házasságkötés volt privát formában. Aztán kimentünk a falu terére, ahol a szorgos asszonyok már felállították az oltárt, és ismételték a szentmise énekeit. Megragadó látvány volt, amint körülállták az oltárt és szívvel-lélekkel énekeltek, kifejezték hitüket és együvé tartozásukat. A szentbeszédben is erről az együvé tartozásról szóltam, az Úr Jézus körül; majd az első üldözőkhöz és a bérmálandókhoz szóltam. A hitvallás után püspöki meghatalmazással kiszolgáltattam a bérmálás szentségét; az elsőáldoz ók énekükkel fejezték ki hitüket az Úr Jézusban, akit magukhoz vettek. Áldozás után Lopez úr a falu nevében megköszönte a missziót, és fogadalmat tett, hogy hűek maradnak az Úr Jézushoz és Egyházához. Ebéd után mulatsággal folytatták az ünneplést. Megszólaltak a citerák meg a gitárok, és megkezdődött a nemzeti tánc, az úgynevezett „cueca”, ami jellemzi a chilei nép vidám jellemalkaltát; a férfi körültáncolja az asszonyt, hogy meghódítsa, kis kendőt lobogtatva a kezében. Úgy, amint a kakas jár a tyúk körül; talán ebből a természeti képből született meg ez a tánc is. A férfiak vasárnapi ruhája egyben népviselet is, spanyol jellegű, sötétszürke csíkos nadrág, széles fekete selyemöv a derekán, mellényszerű, fekete, hímzett kabát és magassarkú egészcipő. Ebben az öltözetben szeretnek mulatni és ropni a táncot vég nélkül, és közben-közben nagyokat kurjongatni. A ,,cueca” után jött a ,,resbalosa”, a „trote” stb. Az egész falu együtt mulatott, és folyt a bor, amíg el nem fogyott. Már nem volt több a borkimérésben. A legények erre Lopez úrhoz jöttek, azt akarták, hogy kezdjen borkimérésbe a pincéje előtt.
