A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
513 — Hát azt akarjátok, hogy a vendéglősnek konkurenciát csináljak? — mondotta. — Ha nincs bora. jöjjön őhozzám! Erre a legények rákényszérhették a vendéglőst, hogy vegyen egy hordó bort Lopez úrtól. így Lopez úr is jól járt ezzel a misszióval Reren! Istennek legyen hála érte! (Folytatás az 500. oldalról.) így aztán űtam mindennap a Jézus Szíve templom előtt vitt el. Egyik reggel láttam a nagy plakáton: Elsőpéntek előtt csütörtök este szentóra lesz. Akkor visszaemlékeztem, hogy az iskolában hallottam a nagykilencedről, és elhatároztam, hogy elvégzem. Egész nap készültem a szentgyónásra, este mégis remegve álltam be a gyónók sorába. Mindenkit magam elé engedtem, a végén már csak én voltam, és zárták a templomot. Gondoltam, hamarabb végzek, hisz az atyának is menni kell. Tévedtem. A páternek nem volt sürgős, talán éppen azért, mert már nem várt rá senki. Alaposan kikérdezett, és pontosan arra tapintott rá, ami megtérésemet is elindította. Kérdezte, mennyi volt az összeg, amit naponta kivettem. Mennyi ideje csináltam? Ő számolt, én megdöbbentem, sok kicsi sokra ment. Kérdezte: jóvá tudom-e tenni? Nem! Nincs miből visszafizetnem. Akkor azt tanácsolta, úgy végezzem a munkámat, hogy ezzel tegyem jóvá. — Még hét évig dolgoztam ott, és remélem, Isten kegyelmével sikerült becsületes munkámmal jóvátenni a kárt, amit okoztam. Következő elsőpénteken ismét gyóntam, és az atya megkérdezte: mikor áldoztam? Elsőpénteken. Miért nem gyakrabban? Válaszomból látta tudatlanságomat, és biztatott, áldozzak gyakrabban. Megbeszéltük, hogy kéthetenként gyónok. Szentgyónásaim alkalmat adtak neki arra, hogy a katekizmus igazságaira is oktasson. Végül napi áldozó lettem, és felhasználtam minden alkalmat, hogy hittani tudásomat kiegészítsem. Mikor rádöbbentem Isten jóságára, szeretetére, ahogy utánam nyúlt, és nem hagyta, hogy abban a nagy szeretet utáni vágyban elvesszek, szívem hálával telt el, és szerettem volna szeretetét szeretettel viszonozni és engesztelni bűneimért. Gyermekkoromban mindig szerettem volna olyan történelmi korban élni, amikor én is nagyot tehettem volna hazámért, mint pl. az egri nők Stb. Most megmutatta a módját. Meghívott szolgálatára, hogy Szent Szíve tiszteletét terjesztve, Árpád-házi Szent Margit példájára áldozatos élettel engeszteljek saját és hazám bűneiért. Legyen érte áldott.
