A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

501

FIATALOKNAK

Szabó Ferenc

A SZENTSÉGEK - JELEI ISTEN JELENLÉTÉNEK ÉS SZERETETÉNEK, AZ ISTENNEL VALÓ TALÁLKOZÁSNAK ÉS ISTEN ADOMÁNYOZÁSÁNAK

A szentség latin neve: sacramentum. Jelentése megfelel a görög müsztérionnak, illetve a magyar titoknak.

Az ember számára sok minden rejtély, „titok” ebben a világban. A tudományos kutatás, az állhatatos gondolkodás fényt derít bizonyos „titokzatos”, eddig ismeretlen valóságokra. De vannak olyan „titokzatos” valóságok, amelyekről mindenki tud, megtapasztalja jelenlétüket, ugyanakkor az ember sohasem lesz képes teljesen „kimondani” őket. Ilyenek pl. a szív jósága vagy romlottsága, a szeretet vagy a gyűlölet. A „kifejezhetetlent”, „kimondhatatlant” a költészet képekkel, szimbólumokkal (jelképekkel) igyekszik „kimondani”, sejtetni. Belső világunkról, érzéseinkről sokszor bizonyos gesztusok árulkodnak: a szerelmesek pillantása, csókja; a baráti kézfogás; egy virágcsokor, egy levél utalhat arra a szeretetre, amely kölcsönös ajándékozás. A jelek, szimbólumok a titokzatos valóságokra utalnak.

„Istent sohasem látta senki. Az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén nyugszik, Ö nyilatkoztatta ki” (Jn 1,18). Isten misztériumának megnyilatkozása Jézus Krisztus: benne jelent meg és áradt ki a világba Isten emberszeretete (vö. Tit 3,4-5). A láthatatlan Isten, az élet Igéje a megtestesüléssel látható, „tapintható lett” (vö. ÍJn 1,1-4).

Isten (Jahve) már az ószövetségi üdvösségtörténet során jeleket adott, hogy biztosítsa a választott népet oltalmazó jelenlétéről, szere- tetéről: megszabadítás az egyiptomi fogságból, próféták ténykedése, szövetség ládája, ill. a jeruzsálemi templom stb. De véglegesen Jézusban tárta fel titkát (Zsid 1,1-2); Ö az Emmanuel, a velünk-lakó-Isten (vö. Mt 1,23—24), akiről Izajás próféta jövendölt.

Jézus azt állította önmagáról, hogy Ö a Pásztor, a Forrás, a világ Világossága, az élet Kenyere, az Út, az Igazság és Élet . . . Azok, akik Jézussal voltak — akik látták műveit, hallották szavait, megtapasztalták halálát, és a Lélekben megélték feltámadását —, felismerték benne az emberszerető Istent: Istent, aki emberré lett a mi üdvös