A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

500

Egy magyarországi vallomás

RÁM TALÁLT AZ IRGALOM

„A bűnösök szívemben az irgalom forrására, tengerére találnak."

Szeretném leírni, hogyan tapasztaltam meg családunkban az Ur Szíve ígéreteinek beváltását.

Hárman voltunk testvérek. Iskolai hitoktatásban részesültünk, de hitünk igen felületes volt. Otthon nem kaptunk hozzá semmi lelkiséget. Édesanyánk csak annyit hozott magával gyermekkori vallásosságából, hogy szép volt a sok imbolygó fény, amikor hajnali misére mentek. Édesapánk még ennyit sem, ezért aztán vallásilag teljesen közömbösek voltak. Családi életünk is nagyon feszült volt, mivel édesapánk durva, iszákos magatartása miatt állandó rettegésben éltünk. Szeretetet nem kaptunk tőle. Édesanyánk egész élete küzdés volt értünk és a mindennapi kenyérért. Belefáradt, nem jutott ideje, hogy a szeretetét gyengédséggel is kimutassa. Nagyon vágyódtam a szeretetre, és mivel nem éreztem a szeretet megnyilvánulásait, azt hittem, nem is szeretnek.

Iskolai tanulmányaink befejezésével megszűnt számunkra a vasárnapi szentmise és minden vallásos gyakorlat. Néha ugyan betértem a templomba, de egy miatyánk elmondásánál tovább nem tudtam maradni. Nem volt mit mondanom.

Tizenhét éves voltam, mikor egy olyan üzletben alkalmaztak, amely reggel hat órától este hétig volt nyitva, délben egy óra ebédidővel. Nagyon fárasztó fizikai és szellemi munka volt. Mikor elérkezett az esti zárás ideje, kb. 35 percig kellett gyalogolnom, hogy hazaérjek.

Fizetésemet hazaadtam. Ebédpénzt kaptam, de villamosra már nem volt pénzem. Egyszer-másszor kivettem a főnököm kasszájából útiköltségre való pénzt, hogy hamarabb hazaérjek. — Máskor ennivalóra vettem ki pénzt. Egy idő múlva rendszert csináltam ebből, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.

Egyik vasárnap a rádióban szentmisét közvetítettek. A szentbeszéd a hét főbűn egyikéről, a torkosságról szólt. Az atya többek között ezt mondta: ,,Sok édesanya erszénye tudna beszélni a torkosságról." Azt gondoltam magamban: az édesanyám erszénye nem, de a főnököm kasszája igen! — Nagyon elszégyelltem magam, és elhatároztam, ez többet nem fordulhat elő! Igen, de akkor villamosra sem lesz pénzem, és gyalog kell járnom. Akkor gyalog megyek, de többé más pénzéhez nem nyúlok! (Folytatás az 513. oldalon.)