A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-11-01 / 11. szám

ARANYMISÉRE

Békési István atyának

Aranymisédre gyűltünk össze mind ma, aranyos zászlót lenget fönn az ég.

Mert hogy az elsőt elmond tad, azóta mint nyíl suhant el ez az ötven év.

S mi lett belőle? Legenda aurea.

Arany csodákba szökött életed s Akiben hittél, föl is vértezett az eljövendő küzdelmes napokra.

Mert nemcsak ünnep volt, de néma harc is, a lélek földjén dúló nagy tusák. Meghirdetted a békét, öröm zengett s olyan hamar elszállt az ifjúság.

Ahol születtél, beszélni tanultál, a szemgyönyörködtető szép haza, anyád szeme s a nyári éjszaka, a magyar égbolt varázsa hová lett?

Idegen földre száműzött a sorsod, utadba álltak tengerek-hegyek.

Ám aki Krisztust viszi nyelvén-vállán, ha vihar tombol, akkor sem remeg. Hirdetted mindenütt a szent igéket, aranyként csendült kiejtett szavad: lágyult a lélek, szikla meghasadt s a szeretet átvette birodalmát.

Mert ahol szív van, ott áldás, ott béke karolja át a szerteszórt magyart, nyelvében él a nemzet, nem halhat meg s ha meghal is, örök honába tart.

Együtt vagyunk veled most mindahányan, szívünk arany láncokkal vesz körül.

Van, aki könnyezik, de mind örül, hogy itt láthat az Úr arany oltárán.