A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11. szám
497 MÚLT ÉS JELEN Csókay Károly A HITHIRDETÖK NYOMÁBAN Csodálatosak az Isten útjai; mindig kiválaszt embereket, hogy a hit élesztéséről gondoskodjon. így volt ez Chile déli részén is, missziós munkám közepette többször tapasztaltam. Mert a misszionárius egyedül nem elég a hit terjesztéséhez. A vállalkozás meghaladja erejét, a terület óriási. Hová menjen, hol kezdje? Segítségemre jött a Szentlélek és azok a családok, akiket Isten Lelke mozgatott és arra indított, hogy hívjanak meg egy hithirdető papot, és általa, igehirdetése által élesz- szék a hitet az emberekben. Ezek a családok, férfiak és nők felelősnek érezték magukat embertársaikért, azokért a városi vagy falusi emberekért, akik között éltek. Hogy miért hívott meg engem Cuevas úr arra, hogy az egyik vidéki kikötőváros, Talcahuano melletti, kb. 15 000 lakosú új lakótelepen missziót tartsak, csak ő tudja. Valószínűleg azt akarta, hogy azok az emberek is megismerjék hitünket, s megerősödjenek benne. Miután odaérkeztem, néhány barátja kíséretében házról házra jártunk, és igyekeztünk megértetni az emberekkel, hogy érdemes eljönni a következő hét estéin az iskolába, és ott elbeszélgetni a hit dolgairól. A munka nem volt hiábavaló, több férfi és asszony eljött, és felnőtteknek megfelelő módon átbeszéltük hitünk alapvető igazságait. A beszélgetések végén közösen adtunk hálát Istennek azért, hogy Őt megismerhettük és háza népe lehetünk. Az egyhetes misszió után ki-ki tudatosabban élte keresztény életmódját, jobban tudta, hogy mit miért tesz. A következő missziós utam előkészítője Don Francisco Lopez volt. Ő hívott egy kis vidéki faluba, Rerébe, Chile déli részén, Talca- huanótól keletre, a hegyvonulatok között. Ez amolyan tanyavidék, a házak szétszórtan épültek. Egy-egy ponton akad valami központféle, ott szokott lenni az iskola is, ahol egy teremben tanítja a tanító mind a négy osztályt. A Reréhez legközelebb eső vasútállomáson leszálltam. Lopez úr már várt lovaskocsijával. Szívélyesen üdvözöltük egymást, s körülbelül egy órás hajtás után beértünk Rerébe. Onnan már nem volt
