A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
447 Ezeket a képeket nem lehet kitörölni üzenetéből. Felidézik a teljes szakítás, a pokol szörnyű valóságát. Figyelmeztetnek választásaink komolyságára; emlékeztetnek arra, hogy kísértésnek kitett, bukásra képes lények vagyunk. Krisztus az, aki megítél, Krisztus az, aki üdvözít. A mennybe felment Krisztus „újra eljön majd dicsőségben, hogy megítéljen élőket és holtakat, minden egyest a saját érdemei szerint. Akik Isten Sze- retetének és Irgalmának megfeleltek, azok majd az örök életre mennek; akik pedig ezeket halálukig visszautasították, azok a soha ki nem alvó tűzre ítéltetnek.” (VI. Pál pápa hitvallása.) Egyedül Krisztus kegyelme tisztíthat meg — jelenleg, a halálban, és még a halálon túl is, ha ebben az életben elfogadjuk legalább azt, hogy nem zárkózunk el könyörülete elől. • • • Isten akaratából születünk, az ő hatalma kormányoz minket, az ő parancsára a bűn törvénye szerint beleoldódunk a földbe, amelyből vétettünk. Fia halála megváltott minket, és az ő feltámadásának dicsőségére ébredünk fel Isten egyetlen érintése nyomán. (IV. halotti prefáció nyomán.) ,Megérdemelten múlunk el; de Isten jósága és kegyelme folytán, bár bűneinkért elemészt a halál, Krisztus győzelme megvált, és vele együtt új életre támadunk.” (V. halotti prefáció.) ,,A boldog föltámadás reménye benne ragyogott föl nekünk, és így, ha meg is szomorít kényszerű halandóságunk, a jövendő halhatatlanság ígérete megvigasztal. Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik; és amikor földi tartózkodásunk otthona elenyészik, örökös lakóhely készül nekünk a mennyben.” (I. halotti prefáció.) Az elhunytak az Urban haltak meg, az ő kezében vannak, és ott, földi útjuk végére érve, megismerik az ő örömét, az ő számunkra titokzatos életét. Az Ür tökéletessé teszi művét, és szépségének végleges bélyegét nyomja bele kezének alkotásába. *
