A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

448

November 9 - A lateráni bazilika felszentelésének ünnepe

„RÓMA ÉS A FÖLDKEREKSÉG ÖSSZES TEMPLOMÁNAK

ANYJA ÉS FEJE”

A szentmise olvasmányai:

Ez 47,1-2.8-9.12; lKor 3,9b-13.16-l 7;Jn 2,13-22.

Ez a vasárnap tudatosítja bennünk, hogy a Szentatya székes- egyháza nem a Szent Péter-bazilika, amelynek közelében lakik, és ahol többnyire módunk adódik az általa vezetett szertartásokon való részvételre, hanem a lateráni bazilika. Ez utóbbit általában (Keresztelő) Szent János-baziliká- nak hívják, és itt bukkan elénk az újabb meglepetés: a székesegyház első címe a Legszentebb Üdvözítő, és csak másodneve a Szent János. A bazilika homlokzatán az elmélkedésünk címében lefordított latin felírás hirdeti a maiünnepegye- temes jellegének jogosultságát. Ahogy a pápa püspöke nem csupán Rómának, hanem az egész Egyháznak és minden kereszténynek, egyszerű hívőknek és püspököknek egyaránt, ugyanúgy a lateráni bazilika is az egész kereszténység székesegyháza, „minden templom anyja és feje”.

Kőből, betonból, fából épült templomaink szükségesek ahhoz, hogy normális közösségi életet élhessünk. Oda gyűlünk össze, hogy a magunk számára élménnyé, a világ számára pedig tanúsággá tegyük közös keresztény voltunkat. Isten hozzánk intézett szava ott válik beszélt és meghallgatott szóvá, mindnyájunk ajkán ott válik Istent dicsérő és neki hálát mondó zsoltározássá. A templomban ünnepeljük az eucharisztikus áldozatot és annak keretében a többi szentséget, hogy Istennek nyilvános közösségi tiszteletet adjunk, és az Eucharisz- tián, a szentségeken keresztül Isten éltető kegyelme forrásozzon számunkra. A templomban válunk a leginkább látható, hatékony, vonzó, misszionáló módon Krisztus Egyházává, üdvözítő titokzatos testévé.

De a templomépület túlmutat önmagán, a nálánál magasabb rendű valóságokat szimbolizálja és hordozza. Isten épülete, templo-