A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

446

November 2 - HALOTTAK NAPJA „VARJUK A HOLTAK FELTÁMADÁSÁT”

Az olvasmányok szabadon választhatók a halottakért mondandó misékből.- Az alább következő szöveget lapunk 1982-es évfolyamából, a 198-220.

lapokról vesszük át.

Hívő emberekből álló nép vagyunk; úgy vonulunk, mintha látnánk a Láthatatlant (vö. Zsid 11,2 7).

A mennyei Jeruzsálem felé tartunk; csodálatos város ez, melynek maga az Isten a tervezője és megépítője; megdönthetetlen birodalom, magának Isten dicsőségének tündöklő ragyogása.

Krisztus visszatérését várjuk; arra várunk, hogy eljöjjön értünk, és ígéretéhez híven magával vigyen, ahol ő van, a Mester, ott legyenek szolgái is (vö. Jn 12,26).

„Várjuk a holtak feltámadását, és az eljövendő világkor életét.” (Konstantinápolyi hitvallás.)

Amikor a dicsőség majd megnyilvánul bennünk, akkor meg fogjuk érteni, hogy a jelen idő szenvedéseinek nem volt közös mértéke azzal, ami ránk várt. Az egész teremtés megszűnik majd a szülési fájdalmaktól nyögni; meglátjuk Istent olyannak, amilyen ő; úgy fogjuk őt ismerni, ahogy ő ismer minket;Isten lesz minden mindenekben;

egyedül csak Krisztus lesz, elérve a teljes kibontakozásra, kitágulva a megváltott emberiség dimenziójára; Krisztus tökéletes szeretettel fogja szeretni önmagát so kmilliárd szívben, amely ekmind egyazon ritmusra dobognak.

„Es Királyságának nem lesz vége.” (Konstantinápolyi hitvallás.)

# * *

Reméljük minden ember üdvösségét.

De tudjuk azt is, hogy Isten nem erőszakolhatja rá az önmaga iránti sze- retetet arra, aki ezt végérvényesen visz- szautasítja. A szeretet gyökeres visszautasítása, mely kimondhatatlan és kilátástalan szomorúságba vezet, mindig lehetséges marad. Krisztus, bármilyen szelíd és alázatos szívű volt, emlékeztetett a sírásra, fogcsikorgatásra, a ki nem alvó tűzre.