A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
423 hez, hanem a könyörgő (epikletikus) ima is, amikor a bűnbánó térdre borulva (esetleg a gyóntatóval együtt) könyörög az Atyához és a keresztre feszített Krisztushoz, hogy bocsássa meg bűneit, és így tegye Egyházát egyre inkább Szeplőtelen Jegyesévé. Ezután jön az abszolú- ció „epikletikus" kézfeltétellel és azzal a gazdag szöveggel, amire már előzőleg utaltunk. Végül az ünneplés hálaadással, Isten-dicsérettel, doxológiával fejeződik be. Áldott legyen a mindenható Isten és meny- nyei Atya, az Egyetlen Jóságos Isten, akinek az irgalmát most ismét megtapasztalta nemcsak a bűnbánó, hanem maga a pap is, sőt valójában az egész Egyház. így lehet az egyéni gyónásból is igazi liturgikus ünneplés. Természetesen az ilyen ünneplés több időt vesz igénybe. Ennek következménye az, hogy nem igen lesz módunk arra, hogy olyan gyakran gyónjunk, mint a múltban. Ezért az Egyház még két másik liturgikus módot is ajánl a szertartáskönyvben. 2. A második liturgikus formája a bűnbocsánat szentségének a közös bűnbánati liturgia, amelyet egyéni gyónás és feloldozás követhet, ha van erre elegendő pap. A bűnbánati liturgia ebben az esetben nem más, mint az Ige liturgiája bűnbánatra indító szentírási szövegekkel, homíliával, énekekkel és imákkal. Mindez arra szolgál már önmagában is, hogy a hívekben felkeltse az igaz bűnbánatot, amelynek révén bocsánatos bűneikre megbocsátást találnak. Ha van mód egyéni gyónásra, akkor a súlyos bűnök megbocsátására is lehetőség van. Az ilyen gyónásnál azonban megvan az a veszély, hogy gyorsan történik a sok gyónó miatt, és így elvész a gyónás föntebb hangsúlyozott ünneplő jellege. A jelenlegi körülmények között azonban a közösségi és egyéni ünneplésnek ez a kombinációja fontos átmenetet jelent, mert hangsúlyozza a szentségnek mind a közösségi, mind az egyéni, személyes jellegét. 3. A szentség harmadik liturgikus fomája szintén közös bűnbánati liturgia, de olyan, ami általános feloldozással van összekapcsolva. Ez csak abban az esetben engedhető meg — a püspöki kar és a püspök beleegyezésével —, ha olyan nagy a szentséghez járulni akaró hívek száma, hogy a rendelkezésre álló papok nem lennének képesek belátható időn belül a szentség egyéni ünneplését mindenki számára az Egyház szelleme szerint (lásd fönt) biztosítani. Ilyenkor a közös liturgia keretében mindazok, akik őszinte bánattal megbánják bűneiket, és valamiképpen jelzik, hogy feloldozást kívánnak, megkaphatják azt az általános feloldozás formájában. Akiknek csak bocsánatos bűneik vannak, elnyerik azok bocsánatát a szentségi feloldozás révén, miután közösen megvallották bűnös voltukat, és részt vettek a közös liturgia eleget-tevő imáiban is. Azok viszont,
