A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
424 akik súlyos bűn tudatában vannak, elnyerik ugyan bűneik teljes megbocsátását az általános feloldozás révén, de nekik a közeljövőben, amikor arra alkalom nyílik, egyénileg is el kell menniök egy gyóntató- hoz, hogy megvallják súlyos bűneiket, segítséget kapjanak lelki életük helyreállítására, és elfogadják a rájuk kiszabott penitenciát. (Az ilyen utólagos gyónás alkalmával nem szükséges egyénileg feloldozást adni, mert hiszen a gyónónak a bűnei már meg vannak bocsátva az általános feloldozással; de ha a gyónó kéri, a pap a meglévő bánat alapján ismét feloldozást adhat.) Az utólagos gyónás és penitencia, mint említettük, azért szükséges, mert csak így lesz teljessé a szentségi folyamat, és az Egyház csak így tudja teljesíteni Krisztustól kapott megbízatását, hogy álljon eltévedt és beteg hívei mellé. Valószínűleg az ilyen, általános feloldozással egybekötött bűnbánati liturgia gyakoribb lesz a jövőben; de jelenleg még csak néhány helyen élnek vele. A probléma ott van, hogy nem vagyunk rá kellően felkészülve. Gondolkodásmódunk és magatartásunk még nem tükrözi az új liturgia szellemét. Jobban meg kellene ismernünk az Isten bűnbánatra hívó szavát, tudatosítanunk kellene a bűnbocsánat különféle formáit, gyakrabban kellene részt vennünk közös bűnbánati liturgián, és komolyan kellene felkészülnünk a szentség egyéni ünneplésére, ha ritkábban történik is. De különösen el kellene sajátítanunk a bűnbánatnak, megtérésnek igazi szellemét. Mindez még megvalósulásra vár. De ha megtörténik, akkor könnyen elképzelhető, hogy mondjuk egy emberöltő múlva gyakrabban megengedik az általános feloldozást, kétszer-háromszor egy évben, különösen adventben és nagyböjtben, és ott a hívek szentségi feloldozást kaphatnak bűneik bocsánatára. Ugyanakkor azonban legalább évente egyszer egyénileg is a szentség ünnepléséhez fognak járulni, hogy személyesen adjanak számot önmaguknak, az Egyháznak és főképpen a jó Istennek keresztény életük állásáról. Simándi Ágnes KETTŐS IKONOSZTÁZ Porig aláztad a szenvedőt, most hallgathatsz holtomiglan felperiem, lesírom bűneim. Kívül a hit ékes ikonjai, belül a tépett szerelem elnémulása.
