A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
420 Problémák és Megoldások ÖSSZEJÖVETELEK PAP NÉLKÜL Igen, ilyesmi létezik. A nyugati világban is, nemcsak a missziókban. Lebonyolítása foglalkoztatja az egyházi élet hierarchikus felelőseit, a püspököket. A növekvő paphiány csak egyik, nyilván a legfőbb tényezője ennek a szükségmegoldásnak. Belejátszik a népesség- mozgás is: a városba tódulás folytán a falusi közösségek elnéptelenednek. Annyira összezsugorodnak, hogy a csökkenő számú papoknak fontosabb feladatokat kell ellátniok, mint hogy ezeknek rendszeres vasárnapi misét biztosítsanak. Jean Honoré, a franciaországi Tours érseke egyházmegyei tapasztalatcserék és megbeszélések nyomán pásztorlevélben foglalja össze a legfontosabb szempontokat és gyakorlati irányelveket. (1986. április 9.) A vasárnap az Úr napja, Krisztus feltámadásának hálás és örvendező megünneplése. A vasárnap megszentelése elsősorban a közösségi összejövetellel történik. Ez a közösségi összejövetel ugyanakkor a keresztény élet legfőbb kifejeződése, megvalósulásának csúcspontja is. Az összejött közösség tesz tanúságot a falu, a városnegyed számára Krisztus Egyházáról, a megváltásról, Isten üdvözítő szeretetéről. — Ha tehát nincs pap, aki misézzen, a hívek csak jöjjenek össze vasárnap a plébániatemplomukba, hogy látható és közösségi tisztelettel adózzanak a Teremtőnek és Üdvözítőnek. Sok pozitív szempontra tanít meg a tapasztalat: a plébániai élet megtartására és folytonosságára, a mozgásképtelenek (idősek, gyermekek) vallási igényeinek kielégítésére, a tevékenyebb részvétel előmozdítására, a mise értelmének és a pap szerepének tudatosabb elismerésére. — Vannak ugyan kockázatok is, de lényegesen kisebbek, mint a pozitív szempontok. Honoré érsek három pontban beszél a megvalósítás feltételeiről, a) Bizonyos minimális számú résztvevő kell ahhoz, hogy az ilyen vasárnapi összejövetel az Eucharisztia (kényszerű) helyettesítése lehessen, és tanúságtevő értékkel bírjon. Különben inkább csak közös templomi imádkozás.
