A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
416 Mócsy Imre A JÉZUS SZÍVE-TISZTELET TÖRTÉNETI FORMÁJA A következőkben a Jézus Szíve-tiszteletnek azt a formáját tekintem, amelyik a történelem folyamán az Egyházban kivirágzott, és főleg Alacoque Szent Margit magánkinyilatkoztatásaival kapcsolatban az Egyházban elteijedt. XII. Pius Haurietis aquas c. enciklikája (1956. május 15.) bőven tárgyalja a Jézus Szíve tisztelet biblikus (és teológiai) alapjait. Elődjeinek, XIII. Leónak és XI. Piusnak régebbi keletű írásait kell inkább korszerűen megvilágítanunk; ezek a dokumentumok foglalkoznak kifejezettebben a Jézus Szíve tisztelet „történeti” formájával. Ehhez a formához fűződnek azok a rendkívüli ígéretek, melyeknek oly nagy szerepük van a Jézus Szíve-tisztelet elterjedésében. Végül, ez van kitéve azoknak a támadásoknak, melyek minden igaz vallásosságot érnek nemcsak hitetlenek,hanem katolikusok és papok részéről is. Azok támadják a Jézus Szíve-tiszteletet, akik nem veszik észre, hogy az utolsó századok vallásos elmélyülésének és kiszélesedésének egyik leglényegesebb hatóereje volt, akik süketek a pápák megnyilatkozásaival szemben, akik érzátet- lenül szemlélik a kegyelemnek azt a túláradását, ami az elsőpénteki ájtatosság, az imaapostolság, a Jézus Szíveegyesületek, az egyéni, családi és nemzetfelajánlások nyomán árad. Akik még ma sem veszik észre,hogy ezek a lekicsinyelt és sokszor megvetett áhítatgyakorlatok - még ha nem is mindig a legtökéletesebb formában jelentkeznek — milyen sok erőt és vigaszt, kitartást és hűséget közvetítenek. Viszont, aki számára értéket jelent a Jézus Szíve-tisztelet ígéreteiben foglalt megtérés, haladás, tökéletesség, apostoli eredményesség, áldás minden vállalkozáson, mondom, aki ezeket komolyan értékeli, az önkéntelenül is felfigyel és érdeklődik a Jézus Szíve-tisztelet iránt. Ha nem is kezdi el rögtön gyakorolni, de legalább azt szeretné tudni, miben rejlik a Jézus Szíve-tisztelet eredményességének titka,hol van a lelki sikernek ez a csalatkozhatatlan záloga. Ezért, bár inkább a tisztelet fő gyakorlatairól szólok, előrebocsátok néhány megjegyzést magáról a tiszteletről. Az „apologetikus” részben és az engesz- telés kifejtésénél azt ia látni fogjuk, hogy az Alacoque Szent Margitnak adott magánkinyilatkoztatás után elindult „történeti” Jézus Szíve-tisztelet helyes gyakorlata teljesen a Bibliára, a nyilvános kinyilatkoztatásra támaszkodik. A Bibliából tudjuk, hogy jelen üdvrendünk az irgalom üdvrendje: Isten megengedte a bűnt, hogy végtelen irgalmát kinyilatkoztassa, hogy Fiát adja nekünk. A Jézus Szíve- tisztelet „disszonáns hangja”, vagyis lényeges gyakorlata, az engesztelés, nem más, mint a szeretet válasza arra az evangéliumi tragédiára, melyet János evangélista ír le. kezdve onnan, hogy „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,11), egészen a kereszten függő Megváltó átszúrt oldaláig, melyből vért és víz folyt ki. Amikor is Zakariás jövendölése teljesedett be: ,,F öltekintenek arra, akit keresztülszűrtak” (19,37). (Folytatjuk.)
