A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
410 vári kollégium befejezése után, 1602-ben belép a brunói jezsuita noviciátusba. Már ekkor együtt van Grodecczel. Nevelő az ausztriai Klagenfurtban és Laibach- ban, teológiai hallgató Grácban. 1615-ben a homonnai kollégium tanára és lelki- pásztor. Kassára 1618-ban küldik. Dóczy András császári főkapitány kérte, hogy Grodecczel együtt vegye át a városaiig kétszázra zsugorodott katolikus közösségének lelki gondozását. Pongrácz missziókat tart a környéken is, mégpedig olyan sikerrel, hogy Alvinczi kifakad: „Amíg ez az egy jezsuita él, felekezetűnk nem remélhet nyugtot." 1619 augusztusában Pongrácz Sároson tartózkodik, amikor hallja Bethlen hadainak közeledését. Visszatér Kassára, hogy híveinek rendelkezésére állhasson. Oda vonult be Körösi Márk is, mert hírét vette, hogy Fáy Péter szeptember elején elfoglalta Jászót, és az ott székelő egri káptalan néhány tagját kardélre hányatta. Rákóczi hajdúi szeptember 3-án érkeznek a városfalai alá. Dóczynak kevés a katonája, és tart a város protestáns vezetőitől. Tárgyalásokba kezd, kapitulál, avval a kikötéssel, hogy senkinek, a katolikusoknak és papjaiknak sem esik bántódása. Szeptember 5-én nyitja meg a város kapuit. A megegyezés azonban füstbe megy. Dóczyt vasra verve hurcolják Erdélybe, ott leli halálát a fogarasi várban 1620-ban. A három papot azonnal őrizetbe veszik, senkit, semmit, ételt- italt sem engednek hozzájuk. Elsőnek Körösit próbálják megpuhítani: térjen át Kálvin hitére, övé lesz a széplaki apátság. Közben a kápolnát, oltárt és a két szobát, amelyikben a három pap tartózkodik, kifosztják. 6-án este kényszeríteni akarják őket, hogy hittagadó nyilatkozatot írjanak alá. Amikor megtagadják, megfenyegetik őket: „Akkor készüljetek a halálra!" „De miért kell meghalnunk?" „Mert pápisták vagytok." „Ezért a szent ügyért készek vagyunk azonnal meghalni.” A katonák eltávoztak, mert még nem kaptak engedélyt kivégzésükre. Másnap, 7-én, röviddel éjfél után ismét megjelennek Reiner és Alvinczi kíséretében. Pongráczot, aki ajtót nyit, buzogánnyal leütik. Amikor magához tér, ismét áttérésre sürgetik. Kezeinél fogva a mennyezet gerendáira húzzák fel, fejét oly szorosan kötélbe szorítják, hogy szeme kidülled, meztelen testét fáklyákkal égetik, megcsonkítják. Grodecz hasonló sorsban részesül, többször átdöfik karddal.- Átmennek a másik szobába, hogy Körösit ismét megkíséreljék rábírni: térjen át „a magyarok hitére, az idegen (Habsburg) zsarnokság ellen". „Isten mentsen- válaszolta -, hogy ellensége legyek azoknak, akik a haza javára dolgoznak." Pongrácz félreértette ezeket a szavakat, és átkiáltott, biztatta, nehogy hitétől elpártoljon. De a kínzók hamar észrevették Körösi feleletének igazi értelmét.Őt is megpörkölik fáklyákkal, majd lefejezik Grodecczel együtt. Hajnalodott, az urak visszavonultak. A katonák tovább kínozzák Pongráczot. Halottnak tartják, sa három testet a szomszédos szennygödörbe dobják. Pongrácz azonban még élt. Nyöszörgésére figyelmes lett a sekrestyés, aki rejtekből már eddig is követte vértanúságuk lefolyását. Pongrácz kérte, hogy Hoffmann tanácsoshoz forduljon segítségért. Ennek nem tehetett eleget, mert félelmében nem mert kimozdulni, és mert Hoffmannt is meggyilkolták. így Pongrácz csaknem húsz órás kínlódás után, hangosan imádkozva — mint a kínzás alatt — a szennygödörben fejezte be életét.
