A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
411 Maguk a város protestánsai megrökönyödve ismerték el, hogy a három pap buzgósága és szelídsége nem érdemelt ilyen barbár eljárást. Vértanúságuk híre hamarosan elterjedt, s megrendítette az egész országot. Bethlen fejedelem először mégsem vette figyelembe azoknak a katolikusoknak a kérését, akik legalább tisztességes temetkező helyet kívántak a három vértanúnak. Hat hónap múlva éppen abban a „királyi házban" (domus regia) folytak a békealkudozások, amelyikben a három vértanút meggyilkolták. Forgách nádor feleségét, Pálffy Katalint táncra kérte föl a fejedelem a díszlakoma után. Többszöri kitérő felelet után végra azzal a feltétellel volt hajlandó Bethlennel táncolni, ha szabad rendelkezést biztosít neki a három holttest fölött. A fejedelem beleegyezett ebbe a „fordított Szalome-kérésbe". Piros selyembe, a vértanúk színébe burkolva, Pálffy Katalin előbb saját birtokának templomába, majd 1635-ben a nagyszombati klarissza apácáknál temettette el őket, ahol leánya volt a zárda főnöknője. Pázmány Péter bíboros 1628-ban megindította a boldoggá avatási eljárást. A tanúk, főleg a koronatanú Eperjessy sekrestyés vallomásaiból kitűnt, hogy valóban hitükért ontották vérüket. Ezért már Vili. Orbán pápa megengedte a három vértanú magántiszteletét. Nyilvános tiszteletüket X. Szent Pius hirdette ki 1905. január 15-én, azaz boldoggá avatta őket. Szentté avatásukra azonban még mindig várnak. — Joggal mondhatjuk, hogy a kassai vértanúk a mienkétől különböző korban és társadalmi körülmények között, de az akkori sajátos módon előharcosaivá lettek annak, amit ma ökumenizmusnak nevezünk. Küzdöttek és életüket áldozták, hogy békét teremtsenek az egymással szemben álló keresztény felekezetek és a Duna-medence népei között. (A „Testvéreink, a szentek" második sorozatából.) Tudja-e, mi a neve ezeknek a kereszteknek?
