A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

405

FIATALOKNAK

Szabó Ferenc

„HISZEM ... A TEST FELTÁMADÁSÁT”

Az emberi élet esendőségét, „hiábavalóságát” a halál előtt (szeretteink sírjánál) érezzük. A halál előtt az ember tehetetlen. Egyesek „szórakozásba” menekülnek, hogy ne kelljen a halálra gondolni. Mások szofizmákhoz folyamodnak: „Míg élünk, nincs jelen, ha jelen van, már mi nem vagyunk;tehát sohasem találkozunk a halállal.” Persze ez csak önáltatás. A vég jelen van mindig: bizonytalanul biztos volta szorongást okoz. Aki értelmet ad a végnek (megsemmisülés, vagy új élet kezdete?), értelmet ad az életnek. A szorongást a keresztény is megéli (miként Jézus is átment rajt a Getszemáni kertben). De hitéből biztos reményt meríthet.

Mi keresztények hisszük, hogy Isten boldog, örök életre teremtett bennünket. A személy, akiért minden lett, aki Isten képmása, nem veszhet el, nem semmisülhet meg. Ez ellene mondana Isten sze- retetének és bölcsességének. Jézus Örömhíre ez volt: örök élet vár ránk. Halálával és feltámadásával megnyitotta nekünk az isteni élet útját. Miként Krisztus feltámadott, úgy mi is majd testünkben felCser László

NAGYDOROGI FESZÜLET

Nemcsak karácsonyozás az élet, kereszthordozás is.

Van is feszület a kezem-lelkem ügyében. Az oltáron is, a magam bőrén is súlyosodik egy: ez önmagam. Néha szinte szárnyunk van ugyan, de néha a magunk terhe nehéz, húsba-lélekbe vágó kereszt.

Van nekem egy feszületem, a nagydorogi.

Csak oda kell tekintenem, máris látom a terebélyes főúri kastélyt, amely most iskola. A kastély jobbjára — futotta erre is — nagy református templomot, baljára kisebb katolikust építettek. Több volt a protestáns zsellér, mint a katolikus, hát ezért. Szembe a kicsit dölyfös kastéllyal négy gazdatiszti lakás épült, közülük az egyik most plébánia.

Innen járogattunk át pap rokonommal kora reggel a sekrestyébe, hogy beöltözzünk a szentmisére. Négy-öt öregasszony kántált kitartó, ünnepélyes és ájtatos hangon végig az egész misén.

Míg magunkra vettük a miseruhát, a szemem meg-megakadt egy feszületen. Egyre többször, egyre jobban. (-»-»-►)