A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

394

Szeptember 28 - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP „BOLDOGOK VAGYTOK TI, SZEGÉNYEK,

MERT TIÉTEK AZ ISTEN ORSZÁGA.” (Lk 6,20)

A szentmise olvasmányai:Ámosz 6,1-4. 7; lTim 6,11-16; Lk 16,19-31.

Ámosz újra Sión népét korholja: jaj azoknak a gazdagoknak, akik az ember életét azonosítják a földi élettel; együnk-igyunk, és élvezzük az életet, amíg lehet, mert hamar meghalunk! Akik ezt az életfilozófiát követik, azokra nagy csalódás vár. Ezt a témát veszi át az evangélium, és korabeli képeket használva Jézus elénk tálja az élet értelmét a dúsgazdag és a szegény Lázár esetében. A szentírás, és különösen a mai olvasmányok, nem kicsinyelik le, sőt, nagyon is fontosnak tartják a földi életet az örökkévalóság szempontjából. Életünk a látható világból az örökkévalóságba nyúlik, ahol a mindenkit szerető Isten megjutalmazza azokat, akik hallgattak az Ö szavára, és parancsai szerint rendezték be életüket.

A dúsgazdag nem lázadt az Isten ellen, a koldust sem bántalmazta. Egyszerűen annyira belemerült a földi javak élvezésébe, hogy nem maradt ideje arra, és nem érezte igényét annak, hogy Isten szavára hallgasson, hogy Mózes és a próféták tanításán elmélkedjen, vagy észrevegye a szegényt. Önmagának élt, és elfelejtkezett minden másról. Éppen ezért az Isten meghagyta választásában: „Magad akartál lenni, légy magad!” A Jézus korabeli zsidóság nagy többsége úgy hitte, hogy az ítélet napján láthatóvá lesz a büntetés helye, amelyet mint égő poklot képzeltek el, és ugyanúgy a jutalom helye az Éden-kert lesz. Atyjuknak, Ábrahámnak pedig olyan nagy közvetítő hatalmat tulajdonítottak, hogy még a kárhozatból is ki tudta menteni a hozzá fordulókat. Ezért fordul a dúsgazdag nyomorult helyzetében Ábrahámhoz, aki sajnos nem tud segíteni rajta. Már túl késő, előbb kellett volna elfogadni Isten hívását, amelyet Mózes és a próféták által közvetített. Lázárt - a név annyit jelent, mint „Isten segít” - talán szerencsétlen sorsa segítette Isten felé. Mint a fuldokló ember még a szalmaszálba is belekapaszkodik, így a szegény ember ösztönösen Isten felé fordul. Lehet, hogy így volt ... de nem ez az ideális helyzet. Ne a nyomorúság vagy a félelem, hanem az őszinte szeretet fordítsa Isten felé a figyelmünket. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a gazdagság elfelejteti, a nélkülözés, szenvedés, és szegénység jobban eszünkbejut- tatja az örökkévalóságot.

Hozzánk is a szentírás közvetíti Isten üzenetét és hívását. Nem halott betűkkel, hanem Jézus Krisztus élő példáját állítja elénk, aki