A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-09-01 / 9. szám

395 ugyanúgy élt, mint mi, meghalt és föltámadt. Figyeljünk föl erre a hí­vásra, és Timóteusz példáját követve éljünk, mint ő, akit Isten embe­rének nevez a szent író. Az Isten embere nem a pénz után sóvárog, hanem igazságos lelkűiét, életszentség, hit, szeretet, türelem és szelíd­ség jellemzi életét. Az Isten embere nem menekül a világból, hanem a világban él, használja a földi javakat, de nem kizárólag saját kényel­mét és jólétét keresi, hanem figyelemmel van embertársaira, főleg azokra, akikkel mostohán bánt az élet. Ez a pálfordulás nemcsak a gazdagok, hanem mindnyájunk feladata. Ne a világ elvei szerint ön­zőén éljünk, hanem Isten szavát és az Isten által elénk tárt követendő példát, Jézus Krisztust követve, mások javát keresve egyengessük utunkat az örökkévalóság felé. Október 5 - ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP „AZ IGAZ ÉLNI FOG HŰSÉGÉÉRT” (Hab 2,4.) Aszentmise olvasmányai: Hab l,2—3;2,2—4;2Tim 1,6-8.13-14; Lk 17,5-10. Jézus nyilvános működése alatt több időt töltött közvetlen ta­nítványaival, és ez idő alatt átadta nekik Isten országáról szóló tanítá­sát. Az apostolok belátták, hogy a feladat — „jöjjön el a Te orszá­god, legyen meg a Te akaratod” — többet kíván, mint egyszerű em­beri nekibátorodást. Ezért fordulnak Jézushoz, és kérik: „Növeld ben­nünk a hitet!” Lehet, hogy úgy képzelték a hitet, mint valami mági­kus erőt, amelyet megkapnak, és annak birtokában, emberfeletti erő­vel rendelkezve, csodás módon eredményes lesz a működésük. Jézus válaszában figyelmüket eltéríti önmagukról, és Isten felé fordítja. A hit Istenben való bizalom. Azt az embert, aki elismeri sze­génységét és tehetetlenségét, és bizalommal fordul Istenhez, Isten megsegíti, és benne és általa kinyilvánítja dicsőségét. Ez volt Jézus élete is: A Te akaratod legyen meg ... A Te kezedbe ajánlom telkemet. Es ezért a feltétlen hűségért és bizalomért Isten örök élettel ajándé­kozta meg a feltámadásban. Ezt az Istenben való bizalmat hangsúlyozza a kötelességtelje­sítésről szóló példabeszéd is. A szentírás az Isten és ember közötti vi­szonyra úgy utal, mint szövetségre. A szövetség a barátságot, testvéri­séget, kölcsönös bizalmat juttatja eszünkbe, ahol mindenki megteszi a maga kötelességét, és ennek következtében élvezi a neki kijáró előnyt. A szövetség a mai elgondolás szerint egyenlő felek között történik. A régi Keleten szokásban volt a szövetség egyenlőtlen felek között is: a hatalmas pártfogást ígért a gyöngének, a gyönge viszont a hatalmas

Next

/
Thumbnails
Contents