A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
40 — Hallottam felőle — sóhajtott a pap egy kis belső keserűséggel. — No és mi volna a problémája e „nemes” foglalkozás közben? — kérdezte a pap. — Hát vón egy gazdag özvegy Rátóton, oszt nagyon menne férjbe’, de az ottani falusiak közt nem akadt olyan, aki neki kedvére vón! Megbízott, hogy néznék széjjel a környéken egy derék idősebb ember után. — No és akadt valaki a „horogra” ? - érdeklődött a pap. — Akadt! Egy magányos agglegény, aki nagyon elhagyottnak érzi magát, és mindig azon búsul, mi lesz vele, ha ledől a lábáról, oszt nem lesz, aki gondját viselné. Nagyon szeretne megházasodni, ha a- kadna egy megfelelő önálló asszony. — No és ha egy ilyen összekommendált házasság nem sikerül, az nem okoz gondot magának? — Az mán az ő bajuk, főúr. En megtettem, amire kértek. Eny- nyi az én részem benne. A pap a fejét csóválta. — Aztán az én ölembe dobják a dolgot, hogy most már én segítsek rajtuk — magyarázta a pap. - De miért jön hozzám? Talán az én hívem, vagyis híveim? — A férfi az idevalósi. Az özvegy rátóti. Csak az a baj, hogy luteránus. Az ember meg katólikus, oszt templomba szeretne esküdni, meg oszt, ha elhalna, szeretné, ha egy temetőbe nyugodnának. Ezér hát szükségünk vóna a főúr közreműködésére is a dispenzáció ügyében. * * * A pap megadta a megfelelő utasításokat, mit kell tenniök, iratok beszerzésére is, s miután mindent elintéztek, Vadas Bertalan és Tegezi Erzsébet a lőcsfalvi templomban megtartották az egyszerű, szűk körben ünnepelt esküvőt. De nem éltek boldogan, míg meg nem haltak, mint a mesében. Esküvőjük után egy idő múlva igen sok fejfájást okoztak a lőcsfalvi papnak. Vadas Bertalan, mint afféle törzsökös agglegény, tele volt megrögzött szokásokkal, és lévén hozzá igen makacs ember, nem volt hajlandó engedni a negyvennyolcból. A gazdag özvegy pedig úgy érezte, hogy — vagyonos lévén — __ tulajdonképpen ő tartja az urát, hát ő sem volt hajlandó engedni. így aztán a dolog oda fejlődött, hogy a végén a papot háborgatták, hogy megszerezzék a különéléshez az engedélyt. Az asszony ugyan válást emlegetett, de Vadas Bertalan nem
