A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

3

A keleti egyházak felé VI. Pál pápa felejthetetlen szentföldi zarándoklata és a pátriárkákkal való több más találkozása megnyitotta az utat. Évek óta komolyan munkálkodnak a keresztények egységén a katolikus és lutheránus teológusok párbeszédével. Nagyon örvendetes haladás történt a katolikus és anglikán párbeszéd vonalán; ha reményünk nem csal, hamarosan nagyon komoly és döntő dokumentumok jelennek meg, miután hosszú teológiai tanulmányozás folyt, többszöri találkozás történt a Szentatya és az anglikán egyház képviselői között; 1988-ban a Lambeth-konferencia egészen meglepő és szép új megegyezésre mutat majd rá. Az Egyház az utóbbi pápák vezetése alatt és Bea meg Willebrands bíboros nagyszerű munkálkodása nyomán megtalálta a kapcsolatot a világegyházak testületével, megtalálta a kapcsolatot a methodista világmozgalommal, a pünkösdös mozgalom központjával, és minden reményünk megvan, hogy jó úton vagyunk, s az úton csak tovább kell mennünk.

Ebben a hónapban van az egységért tartott imanyolcad, amely voltaképpen elindított a közeledés, a megbékélés útján. Az első dolgunk tehát ebben a hónapban az, hogy fokozott buzgalommal imádkozzunk minden keresztény testvérünkkel együtt, főleg a nagy nyolcad alatt: Szent Pál, a nagy apostol megtérésének nyolcada alatt, aki olyan találóan, vüágosan kimondotta: „egy az Űr, egy a hit, egy a ke- resztség.” Mivel ebben az egy Ürban, az üdvözítő Jézus Krisztusban minden hivő keresztény hisz,és tőle várja az üdvösségét, megváltását, azért ez a hit egységesen összekapcsolhat bennünket. Egy a kereszt- ség is, amellyel egybeépül minden keresztény, akit meghívott az Atya, akit megszentel a Lélek, a Jézus titokzatos testébe.

Mi a gyakorlati tennivalónk? Az imádság vonalán bele kell kapcsolódnunk a közösségben végzett imanyolcadba. Otthon, csendes, alázatos imádságban kéqük az Urat, hogy mindnyájan eggyé legyenek. „Forrassz eggyé békességben először minden keresztény népet és nemzetet, s azután ezzel az éltető kovásszal forrassz eggyé a világon minden népet, nemzetet!” Ahol már talán évtizedek óta megszervezik a közös keresztény istentiszteletet az imanyolcad folyamán, abba kapcsolódjunk bele. Találkozunk ott minden keresztény testvérünkkel, s mivel tudjuk: „egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség”, egységes szeretettel nyújtsuk ki kezünket mindegyik felé, és mindegyiket öleljük testvéri szívünkre. Az istentiszteletek közös imáiba, olvasmányaiba, elmélkedéseibe, énekébe teljes szívvel kapcsolódjunk be, és ahogy legtöbb helyen teszik, utána fehér asztalnál agapét, szeretetlakomát tartunk, az legyen tényleg egységünk és szeretetünk jele, annak előmozdítója.

Ebben a havi szándékban különösen aláhúzza a Szentatya —