A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

4

és mindig ő hagyja jóvá a szándékokat - azt a nagyon fontos feladatunkat, hogy egész életünkkel, főleg keresztény hitünk megvallásával s abból folyó szeretetcselekedetekkel mutassuk meg, hogy mindnyájan egyek vagyunk. Tiszteletet, megbecsülést mutassunk különösképpen minden keresztény testvérünk irányában, némuljon el az ajkunkon a bíráló, az egymást becsmérlő, egymást elmarasztaló szó. Legyen meg a testvéri megértés, megbecsülés, szeretet és tisztelet mindabban, amit szólunk. Nagyon komolyan tanulmányozzuk hitünket s annak a központi nagy igazságait.

Ebben a hónapban van vízkereszt, az Úr megkeresztelésének emléknapja. Gondoljunk arra is, amikor Lélekkel megkeresztelte az Úr Pált. Ebben a hónapban tehát mélyüljünk el a keresztény beavatás szentségének, a keresztségnek a titkába, dogmatikájába. Ha valamikor alkalom adódik ebben a hónapban keresztségi szertartáson való részvételre (rokon, barát, ismerős keresztelőjén), nagyon figyeljük a szentség imádságait, gyönyörű szertartásait. Talán megtanuljuk belőlük a tennivalónkat. Világító embereknek kell lennünk a szeretet és egység lámpásával, mint ahogy a kisgyermeknek kezébe adják az égő gyertyát. Tiszta, makulátlan jószándék, maradék nélküli bizalom töltse el szívünket egymás iránt; ezt jelenti a fehér ruha, amelyet a kisgyermekre borítanak. A lelke most fehér, tiszta és ártatlan lesz. De főleg figyeljük, amikor a keresztség szertartása után, a vízzel való leöntés u- tán a kisgyermek homlokát megkenik a krizmával, az illatos olajjal, és arra emlékeztetik, hogy bekapcsolódott Krisztus testébe, aki király, próféta és tanító. Neked úgy kell viselkedned, hogy életednek jó illata, szép példádnak kisugárzó melege mindenkit megigézzen, s mindenkit közelebb vigyen Krisztushoz. Aki illatos parfümmel megkeni magát, arról még azt is ki tudjuk találni, milyen parfümöt használ. A keresztény embernek az élete olyan kell legyen, hogy ahol megjelenik, ahol szól, ahol tesz valamit, Krisztust sugározza. Azt a Krisztust, akiről minden keresztényt kereszténynek neveznek; azt a Krisztust, akivel mindenki elevenen egybekapcsolódott a keresztség szentségében — azt a Krisztust kell élő hitünkkel megvallanunk mindig, de főleg az egység hónapjában.

MISSZIÓS:. . . hogy minden keresztény méltányolja és támogassa a pápai missziós műveket.

Nem első ízben, nem első alkalommal hallunk erről a szándékról, hisz januárban, a háromkirályok hónapjában, a hithirdetés, a missziós küldetés nagy hónapjában újra meg újra megemlékezünk arról, hogy a katolikus Anyaszentegyház római központjában pápai misz-