A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

366

s sajátos áhítatukkal gondosan megőrzik azt. Sokan még olvasni sem tudnak közöttük. Hitük a szájhagyományból táplálkozik, amelyet a család továbbad. Kifejezési formáik közé tartozik az ének és a vallásos jellegű tánc is. Ezzel fejezik ki hódolatukat Isten előtt, és kérik a Szűzanya közbenjárását.

A kénbányászok kedvelt búcsújáró helye Cochi Viejo. Oda szoktak elzarándokolni télvíz idején, augusztus 15-én, hogy dicsérjék a Szent Szüzet és közbenjárását kérjék. Ott van a vidék apraja-nagy- ja, a fiatalok és az idős nénikék, bácsikák egyaránt részt vesznek a szertartásokon. Már hajnalban, öt órakor megszólal a táncosok zenekara, az úgynevezett „banda", és a kápolna előtt leróják tiszteletüket a Szűzanya szobra előtt, valamint hódolnak a Teremtőnek. Tél van, 20—25 fokos hidegben táncolnak ezek a 10 és 30 év közötti fiatalok. Az első tánc egy óra hosszat tart; kezdetben még félhomály fedi a hegyeket. Mély mozdulatokkal, előre hajolva hódolnak az isteni Föl- ségnek, és vidám ritmussal dicsérik az Urat. Nem olyan egyszerű dolog egy órán át táncolni és énekelni. A banda ritmusa lassan elhalkul, és felcsendül az ének, a mozgás méltóságteljesebbé válik. Sajátos kifejezési módjukkal, tánccal és énekkel dicsérik az Istent.

Mindez nem megy magától, alapos felkészülés kell hozzá. Atán- cosok már hónapokkal az ünnep előtt hetente háromszor próbát tartanak: esténként felállnak az utca hosszában,és kezdik a liturgikus táncok gyakorlását. Minden csoportnak megvan a maga feje, aki diktálja az ütemet, és vannak táncmesterek, akik a lépéseket tanítják. A ruhákat is el kell készíteni a tánchoz. Indián viselet ez: a férfiak tollas taréjt hordanak, a nők ruházata is indián jellegű.

Az első tánc tehát egy óra hosszat tart odakint, utána bemennek a kápolnába, és még egy óra hosszat táncolnak Isten dicsőségére és a Szűzanya tiszteletére. Karjaik közben magasra lendülnek, majd mélyen meghajolnak egész testükkel, hogy kifejezzék hódolatukat.

Aztán erős mozdulatok jönnek, szinte megjelenítik bányász életük küzdelmét, örömeit és szenvedéseit. Egy furcsa, vörös szarvakat és álarcot viselő ember is táncol velük, állandóan körű