A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-08-01 / 8. szám

367

lőttük mozog a banda ütemére. Néha két-három ilyen álarcos ember is van. Ezek az ördögöt jelképezik, aki nem hagyja nyugton az embert, és különböző módon a rosszra kísérti.

Két óra hosszat tartott már ez a liturgikus tánc, amikor a kóruson felhangzott egy öreg bányász megtört hangú éneke. Panaszosan szállott az ég felé. Elzokogta a bányászélet küzdelmét, szenvedését, a hideg téli napokat, a szakadatlan munkát, a szegénysorsot. Majd egy anyóka folytatta hasonló, megrázó módon. Énekeik mélyen beleivódtak a jelenlévők szívébe. Lehetetlen volt elfelejteni, még ma is elevenen él bennem nehéz életüket panaszoló énekük. Ez vagy negyedórán keresztül tartott. Aztán bekapcsolódott a nép, és mindany- nyian együtt énekeltek és könyörögtek Isten irgalmáért, vagy a bol- dogságos Szüzet dicsérték.

Nyolc órakor kezdődött a szentmise a kis kápolnában. Előtte és utána is gyóntak, és sokan járultak a szentáldozáshoz. Mise után lementünk reggelizni a faluba. Futólépésben tettük meg az utat a nagy hideg miatt. Jó volt felmelegedni egy kicsit, és az udvaron elbeszélgetni az emberekkel. Közben odajött hozzám egy tekintélyesebb férfi, a falu első embere, bírája volt, meghívott reggelizni, és megkért, hogy mondjam el az ünnepi szentmisét a falu templomában, utána pedig kereszteljem meg a gyermekeket és adjam összea jegyespárokat.

Délelőtt tizenegy órakor kezdődött a nagymise. Érdekes, hogy amikor a vendéglőből átvonultunk a templomba, akkor is tánclépésben ment a nép, a „banda" egy gyors, ütemes dallamot húzott, az ún. „trote"-t. Egymásba fogódzva, hármas sorokban, tánclépésben szaladtunk a templom felé. A nagymisén lelkesen énekeltek, figyelemmel hallgatták a prédikációt, és sokan járultak a szentáldozáshoz, mivel az első nap délutánján is volt már igehirdetés, katekizmus és gyóntatás. A szentmise után jött a keresztelés; a környékről huszonhét, színes pólyába szorosan becsavart gyermeket hoztak. Már a gyermekek adatainak felírása is elég munka volt, a keresztelés még inkább. Úgy dél felé fejeztem be, és kissé szédülő fejjel adtam hálát a jó Istennek.

Lassan megindultam kifelé A templomból. Az utcán egykettőre összeverődtek az emberek, és az előző „trote" ritmikus dallamára, futólépésben mentünk az ebédlő felé. Ott gyűlt össze a falu apraja-nagyja, és ünnepi hangulat-