A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
300 A lélekben szegény ember nem csukja be a szemét Isten csodálatos teremtményei előtt, nem is menekül ki a világból, hanem Isten rendelése és parancsa szerint, mindig végső célját, az üdvösséget tartva szem előtt, használja a földi javakat végső céljának elérésében. A ke- resztségben kaptuk meg az új életet, és mivel Krisztussal egyesültünk, minden embertársunkat testvérünknek tekintünk. Ezért gyűlünk ösz- sze vasárnap az oltár köré, mintegy kikiáltva a világnak, hogy mi egyek vagyunk Krisztusban, és a hétköznapok alatt ezen az egységen dolgozunk, gyakorolva az új ember fent említett erényeit. Augusztus 10 - ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP TÜRELMES VÁRAKOZÁS A szentmise olvasmányai: Bölcs 18,6-9; Zsid 11,1-2.8-9; Lk 12,32-48. A legtöbb vakációból hazatérő ember úgy érzi, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. A biztonságot, védelmet, kényelmet és megszokott életet biztosító otthon minden ember szíve vágya. Ezt idézi visz- sza az első olvasmány. Az ősatyák soha nem adták föl a reményt, hogy Isten beváltja Ábrahámnak tett ígéretét. Vándorlásaik után saját földjükre vezeti majd őket, és erről a földről a Megváltó elvezeti őket az Isten országába. Nagy a különbségű földi otthon és Isten országa között. A földi otthon nem maradandó városunk. Éppen ezért a hívőknek állandóan készen kell lenni, hogy útra keljenek örök otthonuk felé. Ezzel a témával foglalkozik a mai evangéliumi szakasz. Krisztus megígérte, hogy eljön majd dicsőségben, és végleg kinyilvánítja Isten országát. Mikor lesz ez? Voltak, akik úgy vélték, hogy bekövetkezhet bármely pillanatban, úgyannyira, hogy elhanyagolták napi kötelességeiket. Mások viszont belefáradtak a várakozásba, és fásultan azt képzelték, hogy
