A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-07-01 / 7. szám

299

Augusztus 3 - ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP A TEREMTMÉNYEK HASZNÁLATA

A szentmise olvasmányai:

Préd 12; 2,21-23; Kol 3,1-5.9-11; Lk 12,13-21.

Kis gyerekek vetélkedőt rendeztek édesapjuk jó tulajdonságairól: „Az én apukám erősebb, mint a tied”; ,,Az enyémnek több pénze van”; „Az enyém sokat utazik.” „Az enyémnek szakálla van” — mondta az egyik, és ezzel befejeződött a vetélkedő, mert szakálla csak az ő apukájának volt. A felnőttek között is - nem szóban, hanem tettekben — folyik hasonló vetélkedés. Ki akarnak emelkedni a tömegből, meg akarják mutatni, hogy ők valakik, azáltal, hogy szellemi vagy anyagi javaikkal dicsekednek.

Ez alól a magatartás alól húzza ki a Prédikátor egyetlen ügyes mozdulattal a szőnyeget: „Mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből?” Ugyanezt a gondolatot visszhangozza az evangélium is. A földi javak, hírnév, siker és egészség csalóka biztonság- érzetet teremtenek. Azt gondoljuk, hogy mindez örökké tart, hogy ezekre mindenkor számíthatunk. Viszont, ha egy komoly, tárgyilagos tekintetet vetünk az életünkre, vagy az emberi életre általában, belátjuk a szentírási szakaszok igazságát. A földi gazdagság, az emberi előnyök, siker és hírnév olyan, mint az ember szakálla. Van, de semmit sem számít. Mint az evangélium int, Istenben kell gazdagodnunk. De hogyan?

Erre ad választ a kolosszei híveknek címzett levél, amely a régi bűnös és az új erényes emberről szól. Az új ember Krisztussal feltámadt, és új életet él; azt keresi, ami fönt van, és nem a földieket. Ez nem annyit jelent, hogy az újraszületett ember elhagyja a világot, hanem azt, hogy égre emeli szemét, végső célját nézi,és azért dolgozik ebben a vüágban. Ebben a világban, de nem ezért a világért él. A levél szerint a régi ember jellemzői a bűnös kívánságok (kapzsiság, hazugság, harag és gyűlölet); az új ember viszont mindazokat, akik ebben a világban körülveszik, testvérének tekinti, mindenkivel szelíd és türelmes, mindenkinek megbocsát, és főleg szeretettel van mindenki iránt.

A mai olvasmányok nem arra buzdítanak, hogy meneküljünk a világból, arra sem, hogy megvessük Isten teremtményeit; azt sem állítják, hogy a földi javak birtoklása és használata vagy élvezete erkölcstelen. Jézusnak is voltak jómódú barátai, elment a kánai menyegzőre, és elragadtatással beszélt a természetről. De emellett a hegyi beszédben azt mondta: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3.)