A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

282

mellette biciklizett. Mikor az árterületet elérték, le kellett szállniuk, és tolták a kerékpárjukat. Végül, amint a víz szintje egyre magasabbra emelkedett, a fejükön kellett szállítaniuk járműveiket; csúszkáltak, botladoztak a talaj bizonytalansága miatt.

Amint a falubeliek meglátták, hogy az atya érkezik hozzájuk, nem akartak hinni a szemüknek.

— Atya, miért jött el ilyen messzire, ennyire rossz viszonyok között?

Elmondta nekik jövetele célját.

— De Atya, az asszony fia már tizenegy éve őrült! A saját anyját sem ismeri meg!

Elkezdték szidni az asszonyt, még káromolták is, hogy Havas atyát rávették ilyen haszontalan útra.

— Bizony, ha haldoklik — vetettem ellen —, szüksége van az utolsó kenet szentségére, akár őrült, akár nem.

— Előbb azonban — folytatja Havas atya — el kellett helyeznem az Oltáriszentséget a falu templomának szentségházában, mert hát az áldozást nyilván nem szolgáltatnám ki egy őrültnek.

A kulcsot azonban nem találták.

— Nem maradt más választásom, mint hogy az Oltáriszentséget magammal vigyem. Az isteni Gondviselés tudta, miért intézte ígyAhogy a misszionárius a kis kunyhó felé közeledett, mely négy szorghum póznán állt és náddal volt befedve, orrát megcsapta a bűz. Már majdnem úgy döntött, hogy visszafordul. De elmondott egy üd- vözlégyet, és benézett. Egy meztelen, hosszú hajú és hosszú körmű fiatalember, szénfekete, elnyűtt arccal, feküdt a saját piszkában. A kínaiak akkor még a sötét középkorból származó, elmaradott magatartást tanúsítottak az elmebetegekkel szemben. Emberségesebben bántak állataikkal, mint betegeikkel.

Nem pazaroltak volna vizet a szegény szerencsétlenre. Helyette egészségügyi intézkedésként szénhamut hintettek ürülékére. Kormos kinézését ez magyarázta.

— Az, ami a legnagyobb benyomást tette rám ezzel a szerencsétlen fiatalemberrel kapcsolatban, tiszta szeme volt, mely fénylőn sugárzott sötét arcából.

Rögtön, ahogy az atya belépett a kunyhóba, a falubeliek, akik végig a nyomában voltak, megálltak kinn várakozni, és kezdték mondani a haldoklókért szóló imát.