A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

262

lom, család, anya, Isten népe, Krisztus Teste (LG I. és II. fejezet). Újabban legszívesebben az „Isten népe” kifejezést használjuk (Isten újszövetségi népe), mert ez egyrészt kifejezi az ószövetségi választott néppel való folytonosságot, másrészt jelzi, hogy az egyház „úton” van, a mennyei haza felé törekszik. A Zsinat a megtestesült Ige misztériumához hasonlítja az egyházat, hogy kifejezze isteni és emberi, láthatatlan és látható arcát (LG 8).

„Ez Krisztusnak egyetlen Egyháza. Egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak valljuk a Hiszekegyben. Üdvözítőnk feltámadása után Péternek adta át, hogy pásztora legyen (vö. Jn 21,17), és őrá meg a többi apostolra bízta, hogy terjesszék és kormányozzák azt (vö. Mt 28,18kk). És mindörökre „az igazság oszlopának és székhelyének” rendelte (lTim 3,15). Ez az Egyház ebben a világban mint alkotmányos és rendezett társaság, a katolikus egyházban áll fenn, vagyis a Péter utóda meg a vele közösségben élő püspökök által kormányzott egyházban,bár szervezetén kívül is megtalálható a megszen- telődés sok eszköze és sok igazság; ezek, mint Krisztus Egyházának tulajdonát képező adományok, a katolikus egység ösztönzői” (LG 8).

„Az egyház ,vándorolva járja útjait, a világ üldözi, az Isten vigasztalja’, az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg ő el nem jön (vö.

dett, ott nőtt fel - most hát miért érzi úgy, hogy összeomlott minden? Dehogy omlott össze! Értelme van életének, hiszen sokak életéhez köze van, sokak életének része.

Értelme van az életünknek, ez a tanulság. S nem mi találjuk ki ezt az értelmet. Ha megsejtjük, a jó Isten csak megerősíti és tudatossá teszi ezt a sejtést.

Mindennek, ami bennünk, velünk, körülöttünk történik, nemcsak színe, formája, íze, illata van, mint a virágnak és a gyümölcsnek, de magja is, amit föl kell törni, mint a diót vagy a mandulát, ha édes, ha keserű is a mag íze.

Meg is hívnám az olvasóimat, akár írástudó kisfiúk vagy kisleányok, esetleg nagyobbacskák, akár idejük csúcsára hágtak, s onnan már lefelé csúsztatja őket az idő: figyelmezzünk erre a történetre és tegyük magunkévá.

Éspedig úgy, hogy kéz a kézben bátorodjunk, induljunk, miután meghívtuk azt a bizonyos Angyalt kalauznak, s vágjunk neki a már megélt életünknek. Nézelődjünk, hallgatózzunk, kutassunk, keressünk. Találkozzunk újra szüléinkkel, nagyszüleinkkel, testvéreinkkel, óvodás és elemi iskolás pajtásunkkal, fiúkkal, lányokkal; a családi házban, az iskolapadban, kint a folyóparton, a réten, az erdőben;