A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
263 lKor 11,26). Megerősíti a feltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és a valóságnak homályos képével ugyan, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világban Ura misztériumát, amíg végül is az meg nem mutatkozik teljes világosságában” (LG 8). A Zsinat fent idézett tanítása egyrészt kifejezi azt, hogy a római katolikus egyházban találhatók meg legteljesebben a Krisztus által akart Egyház ismertetőjegyei (egy, apostoli,szent,katolikus); másrészt elismeri, hogy más keresztény egyházakban vagy keresztény közösségekben is vannak olyan elemek (különböző „mértékben”), amelyek az igaz Egyház teljessége felé „mutatnak”. Mindebből következik, hogy a keresztény egységtörekvésben minden egyháznak arra kell törekednie, hogy megvalósítsa a Krisztus által akart eszményt (vö. LG 15). A katolikus egyháznak is állandó reformra van szüksége a Zsinat tanítása szerint. Mert ez az egyház Krisztus megszentelő Lelke által ugyan szent, de bűnösöket is foglal magában; ezért „folytonos megtisztulásra is szorul, a bűnbánatnak és a megújulásnak útját járja szüntelen” (LG 8). Szolgálatok az egyházban Az egyházat Krisztus alapította, hogy üdvözítő művének folytatója legyen. Az emberek a hit és a keresztség révén lesznek tagjai tavaszi rügyfakadáskor, nyári tikkasztó hőségben, lombhulláskor és télen, csúszkálva a jeges havon. Nézzünk be oda, ahol annyi minden történt velünk s miattunk, mert éltünk, együtt másokkal is! Akik házasodtak, nézzék: lám, az a kislány, akit oltárhoz vezettek! a gyerekek, akik nekik jöttek a világra. Nézzük a jóbarátokat, a közönyöseket, ellenségeskedőket. Mennyi-mennyi minden történt velünk és miattunk másokkal, mert éltünk. Milyen űr lenne ott, ha nem lettünk volna! Minden ember csak egy példányban születik. Két ujjlenyomat sem ugyanaz, hát még két emberélet, a léptek, tettek, gondolatok — az életélmények milyen hatalmas halmaza! Gyertek hát, kisfiúk, kislányok, házasok, gyerekesek és gyermektelenek, öregek, egészségesek, betegek, nevetők és sírók, leroskadtak és könnyű lábon szökkenők: áldjuk az Istent magunkért! Hogy lehettünk és voltunk. Hogy élhettünk és éltünk. Hogy nem lett volna szükségszerű, de íme, meghívattunk az Életbe! S ha mindent, amit csak tudtunk, elsoroltunk az életünkből, ha a jóért hálát adtunk, a rosszért bocsánatot kértünk, akkor azt se felejtsük még megköszönni — hiszen az a legfontosabb —, hogy Isten aka-
