A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

254

Beöthy Tamás

ISMERKEDÜNK

Ajkamra új éneket adott.

Istenünk magasztalására.

Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal.

(Zsolt 40,4)

Sokszor úgy élek, beszélek, mintha ismerném az Istent. A katekizmus ezt adta életcélomul: ismerjem meg Istent, szeressem, s ezáltal üdvözüljek.

Mintha egy könyvet vagy verset ismernék. Elszavalom szavait. Jó jegyet kapok. De vajon ismerem-e tényleg a verset, ha nem ismerem költőjének belső érzelmeit, mely megtestesült a versben? Ismerem-e a költőt, ha ismerem minden versét? Miért vágyom, hogy találkozzam vele? Hogy halljam és beszéljek vele? Hogy lássam és érintsem? Hogy vele időzzek? Hogy lássam, mint gyermeket, apát és férjet, álmaiban elmerüljek? Hogy másokkal beszéljek róla? Ha azt mondom, hogy ismerem, megölöm az élő embert. Versének látható betűivé zsugorítom szellemét.

Sokszor úgy élek, beszélek, mintha ismerném az Istent.

Az élő ember ezer lehetőség. Mostani élményének ezer gyökere van. Látok-e a jövőbe, múltba? Látom-e teljesen a jelenben? Emlékszem-e minden szavára, gyengéd vagy gúnyos mosolyára? Tudom-e, hogy fog rámnézni holnap, halálos ágyán érinteni? Milyen szomorú, ha merev, hazug elképzelésem gúzsba köti, s halottként halottal építek viszonyt.

Ha az élő emberbe vetett hitem élteti, akkor új bimbók, rügyek virágzására számíthatok. Lesznek. Milyenek? Nem tudom. Ha azonban eleve egy rózsát akarok, és nem az van előttem,akkor elfony- nyasztom azt a szépet, ami ugyan nem rózsa, de ami rám vár. Ha bízom az ismeretlenben, nem csalódok. Meglepődök, csodálkozom. Az élet, a valódi élő élet, mindig rejtélyes, titokzatos, csodálatos, meglepő, új. Ha a régit, az ismertet várom, ellenállok az eleven életnek. De már ez is merev, gyilkos, szűkítő állítás, zárt, tudálékos és hamis. Az új és a régi együtt jön: Mária Magdolna látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. .. (Jézus) nevén szólította:,,Mária!” Erre (Mária) megfordult, s csak annyit mondott: ,,Rabboni" . . . (Jn 20, 14-16).