A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
255 Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Zsolt 98,1. Ha azt mondom, teljesen ismerlek, téged, az élő embert, végtelen jövődet tagadom, s a múltba kényszerítlek. Még az élettelen követ vagy ceruzámat sem ismerem teljesen. Külsejét talán lerajzolhatom, de ismerem-e összes elemét, szerkezetét, keletkezését, jövőjét, létének lényegét, létét? Ki állíthatná, hogy ismeri? Ismerkedünk. Unalom, megszokottság mérgezi kapcsolataim. Miért nem tudom minden új lélegzetem újként élvezni? Miért szükséges, hogy náthás legyek, ahhoz, hogy a szabad lélegzésem élvezzem? Teremtésem most van folyamatban, ha Isten megunna teremteni, semmivé lennék. Add, Uram, hogy élvezzem teremtésem, teremtő élvezeted. Félek. Új helyzet, új szó, új mosoly. Tudok-e alkalmazkodni, megfelelni, helyesen viszonyulni? Helytállni? Új mozdulattal, új szóval, új érintéssel kapcsolódni? Félek, hogy félreértesz. Félek, hogy félreértlek. Inkább csak az ismert, megszokott sablont alkalmazom: hogy vagy? Jól vagyok. Nincs veszély. Nem kell valóban gondolkoznom, valóságomat mutatnom, vagy a Te titokzatos életed bizonytalan titkával birkóznom, s türelemmel várnom a kibontakozó fényre, fájdalomra, áldozatban való tevékeny válaszadásra . . . Megértem-e titkodat? Bizonytalan a siker. Kényelmesebben teszem, aminek sikerét biztosra veszem. Teszem, amit tudok, újra és újra teszem. Gondolkodás, próbálkozás, lélek, érzékenység szükségtelen. Gép is lehetnék. Unom. Halottként teszem. Énekeljetek új dalt az Úrnak, daloljatok neki szép öröméneket zengve. (Zsolt 33,3.) Istenem, segíts, újíts meg örök fiatalságoddal. Segíts minden percet, órát, napot új módon élnem. Új szemmel újat látnom. Új lehetőséget új módon megragadnom. Tarts életben, örökké életben, örökké élnem. Csendben, érdeklődve várom kibontakozásod. A tiédet, te eleven ember. S a tiédet is. Uram, Istenem. Meleget sugárzók. A hideg kíváncsiság, a sürgetés nem segít. Hittel várok. Bontakozol. Ismerlek, nem ismerlek. Emlékszem és reményben élek. Hiszek: valóságodban, végtelenségedben, szépségedben, jóságodban, jövődben. Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében. (Zsolt 149,1.)
