A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-05-01 / 5. szám

208 Katalin életét egészen kiváló barátok tették szellemileg, kultu­rálisan, lelkileg gazdaggá: Erasmus, Morus Tamás és köre, Luis Vives. Katalin kétségtelenül tehetségesebb, teljesebb, érettebb ember volt, mint Henrik. Jellemző, hogy egy királyi látogatás alkalmával Katalin Oxford alapos megtekintésével foglalta el magát, miközben a férje vadászott. Ahhoz, amit fentebb régensi szerepléséről mondtunk, még azt kell hozzátenni, hogy békés időkben a régebbi királynék vonalá­ban foglalatoskodott: udvarhölgyeivel együtt meglepő mennyiségű és szépségű kézimunkát készített, nevezetesen templomi ruhákat; bőke­zűen építkezett és jótékonykodott. Életének utolsó nyolcéves kínos korszakában kivételes okos­ságról, öntudatról, lelki erőről, Istenre hagyatkozásról tett tanúságot; ugyanakkor férjét a szenvedély és az önkény elvakította, még politi­kai és diplomáciai szempontból is. Vessünk egy pillantást a kérdésnek pusztán diplomáciai oldalára. VIII. Henrik, aki 1521-ben X. Leótól még „a hit védelmezője” kitüntető címet kap­ta, mert a katolikus dogmát Lutherrel szem­ben hatásosan védelmébe vette, válási szán­dékával sikerre számíthatott volna, ha óvato­sabban hozakodik elő, ha inkább azt próbál­ja bizonyítani, hogy a házasság tényszerűsé­geibe csúsztak be hibák. Ügyét eleve elveszí­tette, amikor II. Gyulát elvi tévedéssel vádol­ta: azzal, hogy olyan felmentést adott, amely pápai hatalmát meghaladja. Henrik válási pró­bálkozása főleg Katalin öntudatos keménységén bukott meg: azon, hogy nem volt hajlandó a királyi önkény szolgálatában álló bíróságok előtt megjelenni, hanem mindjárt a pápához fellebbezett. Rómában Henrik nem nyerhette meg a pert. így viszont Katalinnak emberileg buknia kellett. Katalin korában az egyházi közállapotok nem tették könnyű­vé, hogy valaki hű és jó katolikus legyen. A királyné egyéni tragédiá­ja, mely egy ország vallási válságának részbeni kiváltója lett, csak még súlyosbították a helyzetet. Katalin buzgó, tevékeny keresztényként élt, és (a szó legteljesebb értelmében) Krisztus békéjében hunyt el. A jó emberek dicsősége a lelkiismeretűkben van, nem az emberek szá­jában. (Kempis, Krisztus követése)

Next

/
Thumbnails
Contents