A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
207 MÚLT ÉS JELEN Nagy Ferenc ARAGÖNIAI KATALIN (Második és befejező rész) 1534 márciusában VII. Kelemen Henrik és Katalin házasságát érvényesnek nyilvánította. Katalint sok barátja cserben hagyta; mások veszélyes tanácsokkal környékezték meg: szítson fegyveres lázadást a kiközösített Henrik ellen. Vezető politikusok egyre komolyabban szervezték a felkelést; de Katalin teljesen távol tartotta magát. Katalin házasságairól továbbra is folytak a viták, főleg teológusok között. Az anglikán elszakadás Rómától egyre mélyült. 1535 nyarán vértanúhalált halt Katalinnak két Rómához és az ő ügyéhez hűséges barátja: Fisher János bíboros és Morus Tamás volt kancellár. A királyné azt hitte, hogy rá és lányára is a vértanúság vár. Ősszel levelet írt az új pápának, III. Pálnak; gyávaságot vetett a szemére, és azt a megjegyzést tette, nem tudja, kit kell inkább hibáztatni, Henriket vagy a pápát. Pár hónappal később egy régi diplomata barátja látogatta meg; Katalin ekkor már egészen közel volt a halálhoz és Istenhez; mosolygott, tréfálkozott is; de mérhetetlen szomorúsággal töltötte el Anglia sorsa, és az a gondolat gyötörte, hogy tétlensége sokat rontott az ország helyzetén: talán mégis inkább fegyveresen kellett volna Henrik ellen felkelni, mintsem az egyházszakadásnak és eretnekségnek szabad utat engedni. 1536. január 7-én halt meg. Három héttel később fényes temetést kapott: három püspök és hat apát végezte a szertartást. De a megaláztatásból még itt is kijutott neki: beszédében a püspök (Fisher János utóda Rochesterben) a római pápa tekintélyét támadta, Katalinnak Henrikkel való házasságát bélyegezte meg, és még azt a hazugságot is megkockáztatta, hogy Katalin a halálos ágyán elismerte, hogy sose volt Anglia igazi királynéja. Katalin halálának a hírét V. Károly és III. Pál, politikai szempontoktól vezetve, megkönnyebbüléssel fogadta, VIII. Henrik pedig díszebéddel ünnepelte. A király azonban még ugyanabban az évben lefejeztette Boleyn Annát ... És Anna után még négy újabb feleség következett; egynek lefejezés, egy másiknak sürgős válás, egy harmadiknak gyermekágyi halál lett a sorsa, a negyedik túlélte Henriket.
