A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
206 Rohonczy Katalin ANYÁK NAPJÁRA Édesanyáknak Ki az, ki a gyermek könnyes arcát csendben letörli? S ha beteg, ágyánál virraszt? Ki az, ki gyermekét bátorítja, szíve melegével elárasztja? Imánkba foglalunk minden édesanyát, ki igazán szereti méhének magzatát. Fiamnak Amikor kicsi voltál, színes papírból ragasztottál virágoskertet kemény lapra, s hoztad nekem — „Szeretettel anyák napjára!” — a te iskoládból. az én iskolámból. Rohonczy (Kastaly) Katalin nagyon fiatalon házasodott és került el Magyarországról. Egyedül nevelte kisfiát. Ausztriában, az Egyesült Államokban, végül Kanadában százával készítette és adta el festményeit: gazdagította műgyűjtők kollekcióit, és igyekezett versenyt futni az élettel, a kenyérgonddokkal. Fia már felnőtt, ő maga pedig - özvegyen és még mindig fiatalon - egyetemen folytatja művészi tanulmányait. Ez év telén készült első szobrát mutatja be. Most, hogy már nagyra nőttél, s az évek távol sodortak, így, ez úton, nyomtatva szobrot küldök neked szeretettel
