A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
198 az Ö leghűségesebb követői. Ök megtettek mindent, fáradtak, éjt nappallá téve dolgoztak; de azt is tudták, hogy a szenvedésben lehetnek Krisztus tanítványai, sa szenvedéssel tudnak igazán evangéliumi munkások, Krisztus országának előmozdítói lenni. Mikor az egyszerű hívő, és még inkább a hitetlen ember a szentek gyönyörű életén gondolkozik, odaadásukat, szeretetüket, nemes szép szívüket, lelkűket látja, és szemügyre veszi sorjában azt, ami velük történik (mert az a legtöbbször nagyon kemény keresztút és szenvedés), elcsodálkozik. Bár olyankor mindig fülünkbe csengene, ami Szent Andrásnak, Péter öccsének az ajkáról elhangzott! A hagyomány szerint azt mondotta, mikor keresztre feszítették, és le akarták venni a keresztről, hogy ne sajnálkozzanak rajta. „Hát te nem akarsz a keresztről lejönni?" „Ö, ha tudnátok a kereszt titkát! A szenvedés, a kereszt titkát!” Ezt kiáltják felénk a mi nagy testvéreink, szentjeink: „Mi ismerjük a kereszt titkát. Iparkodunk szóval erősíteni testvéreinket, kezünkkel szolgálunk nekik, lábunkkal utánuk járunk, szívünk minden szeretetével szeretjük: de tudjuk, megváltani csak szenvedéssel lehet." Sokat szenvedett magyar testvérünk, Kaszap István is ezt mondotta. „Az embereket tanítjuk szóval, megváltjuk szenvedéssel." A mi kedves pap költőnk, Sík Sándor is mondotta ezt: „A szenvedés óriás titka ez, Isten csókolt, mert a lelkünk vérzik. Testvér, melletted áll Krisztus, testvér, csókold meg a keresztet. Hisz a te kereszted egy része Krisztus keresztjének, s ha elvállalod, fölajánlod, megcsókolod, Krisztussal egyesíted, akkor embertársaid javára a megváltás eszköze lesz." Igen, a hajók átszelik az óceánt, az mégis kiismerhetetlenül mély marad. A repülők átrepülik az eget, mégis titok marad. A szenvedéstitok marad, míg csak Istenben teljesen meg nem látjuk. A szenvedésnek egy óriási jelentőségére akar megtanítani minket ez a havi szándék. Összefoglalásul hallgassuk meg a Szentatya következő buzdítását: „Kedves Testvéreim, akik szenvedtek lelketekben és testetekben: tudjátok meg, hogy az Egyház számít rátok, a pápa számít rátok, hogy Jézus nevét meghirdessék a föld végső határáig! Szeretném felidézni, amit az emberi szenvedés értelméről szóló apostoli levelemben írtam: A szenvedés evangéliumát szünet nélkül írják,és szünet nélkül ebben a paradoxonban fejeződik ki: az isteni erő forrásai pontosan az emberi gyengeség szívéből fakadnak. Azok, akik részesednek Krisztus szenvedéseiben, saját szenvedéseikben őrzik az egyetemes megváltás végtelen kincsének egy sajátos részecskéjét, és másokkal megoszthatják ezt a kincset." *
