A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

185

12,12.) Filippi városában 50 körül a vándormissziós Pált és társait egy Thüatírából való bíborárus asszony, Lűdia hallgatta a legbuzgóbban, és meg is hívta, hogy az ő házát tegyék meg apostoli munkájuk központjának. (ApCsel 16,14—15.) Amikor Pál 50—51-ben megalapította a korintusi egyházat, egy Rómából jött zsidókeresztény házaspár, Priszka (vagy Priszkilla) és Akvilász, nyújtott neki komoly segítséget (ApCsel 18,2—3); két évvel később elkísérték Pált Efezusba, és ott 53 táján a már keresztény Apollószt Priszkilla és Akvilász alaposabb hitoktatásban részesítették (Ap 18,18.26); róluk még majdnem 20 éven keresztül többször is szó esik az Újszövetségben, és náluk szokott egy gyülekezet összejönni (1Kor 16,19; Róm 16,3—5;2Tim 4,19). A kolosszeieknek írva, nem sokkal 60 után, Pál apostol köszönti „Nümfát és a házánál levő gyülekezetét" (4,15).

Témánk szempontjából a legtanulságosabb biblikus fejezet az 57—58 telén írt Római levél 16. fejezete. (Bár vitatott kérdés, hogy éppen ebben a fejezetben római vagy inkább efezusi keresztényekről van-e szó.) A szerző említ több keresztény nőt: Foibé ken- khreai diakonisszát és elöljárót, a levél vivőjét; Máriát, „aki sokat fáradozott értetek";Trüfainát ésTrüfószát, „akik fáradoznak az Úrért"; FilologosszaI együtt köszönti Júliát, Néreusszal együtt a nőtestvérét. És másokat, nőket és férfiakat. Különösen megdicséri a már említett házaspárt, Priszkát és Akvilászt.

Szent Pál egyik legjellegzetesebb tanúságtételét ott olvassuk, ahol első látásra inkábba „nőgyűlölete" ütközik ki. Tény az, hogy Pál alapos ószövetségi, farizeusi neveltetést kapott; a korabeli zsidók napi imáját mondva áldotta Istent azért, hogy nem nőnek született. Nem volt könnyű átállnia Krisztus elgondolására, amely nem tesz hátrányos megkülönböztetést nő és férfi közt. Az 1. Korintusi levél 11. fejezetében az apostol azt fejtegeti, milyen legyen a nő hajviselete az istentisztelet folyamán; ha nem fedi be a fejét, az Pál szerint szégyenére válik. (Fejtegetéseinek helyes megértéséhez tudni kell, hogy abban a korban a prostituáltak viselték a hajukat szabadon kibontva; tisztességes nők méltóságuk jeleként művészileg kidolgozott formába rakták a hajukat.) Pál fejtegetéseiből „mellesleg" azt is megtudjuk, hogy 57 táján a kozmopolita, züllött nagyváros, Korintus keresztény gyülekezetében a nők is, mint a férfiak, felálltak nyilvános imádkozásra és „prófétálásra". — Ugyanez a levél egyébként arról is értesít (9,5), hogy az apostolokat missziós útjukon kísérte egy „hittestvér nő" (a feleségük, ha volt); feltehetőleg főleg azért, hogy az anyagi