A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-04-01 / 4. szám

184

N. F.

ŐSKERESZTÉNY NŐK A CSALÁDEGYHÁZBAN

Az Úr Jézus halálát és feltámadását követő mintegy húsz esztendőben — ebből a korból, tudjuk, nem maradtak ránk írásos emlékek — az ősegyház életének legjavát élte. Ekkor folyt az evangélium hirdetésének, a sajátos keresztény életeszmény és életstílus kialakításának legdöntőbb időszaka. Amikor Pál apostol megkezdte apostoli útjait, és hamarosan leveleket is kezdett írni (az újszövetségi szentírás időrendben legelső darabjait), akkorra a keresztény élet már sokfelé virágzásnak indult.

Először megtért zsidókból és főleg városokban alakultak keresztény közösségek. E közösségek sajátos élettere nem annyira hivatalos, mint inkább magán jellegű volt. Igaz, a zsidóságtól még nem szakadtak, nem különültek el; ezért velük együtt részt vettek a templomi és zsinagógái istentiszteleten, és ennyiben közösségi életük hivatalos helyeken folyt. Sajátos keresztény élettevékenységükhöz viszont, ahhoz, ami új és más volt az életükben, a zsinagóga nem felelt meg, saját kultuszhelyeik pedig nem voltak, és ezért magánházakban gyűltek össze. Családegyházi keretekben folyt Krisztus feltámadásának és tanításának hirdetése, valamint az eucharisztikus kenyértörés. Az őskereszténység „bázismozgalom" volt.

Családi összejöveteleknél a nő, a háziasszony szerepe legalább annyira fontos, mint a férfié, a háziúré. Ezt nem csupán a közös étkezés előkészítésére, a családias hangulat megteremtésére kell értenünk. Persze, az ősegyház vándormisszionáriusai, a dolog természeténél és a korabeli állapotoknál fogva, elsősorban férfiak voltak (akiket esetleg nők is kísértek útjukon). Viszont a helyi közösség kikristályosításában, megtartásában, megerősítésében a nők fontossága nem maradt el a férfiaké mögött.

Az újszövetségi írásokban esetleges, töredékes, de meggyőző utalásokat találunk, hogy nők — akár Szent Pál tevékenysége idején, akár azt megelőzően — kulcsszerepet játszottak keresztény közösségekben. A legelső híradás arra vonatkozik, hogy a feltámadott Krisztus (30-ban) először női tanítványainak jelent meg, és őket küldte feltámadása örömhírével az apostolokhoz. Fülöpnek, akit 33 körül a jeruzsálemi közösség megválasztott a hét hellenista diakónus egyikének (ApCsel 6,5), és aki maga evangélistának számított, volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak (21,8—9). Péter apostol, Heródes börtönéből szabadulva (még 44 előtt), Máriának, János Márk anyjának házába ment: a keresztény közösség oda gyűlt össze imára. (ApCsel